Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MORVAI FERENC, az FKgP
888 öntev ékenységétől, piacorientált munkájától, alkalmazkodásától várja a magyar gazdaság megújulását - ami a kockázatok megosztását teszi lehetővé , olyan vállalkozókétól, akik nem azt értik vállalkozáson, hogy én döntök, én keresztülviszem, és ti fizettek, ha m égsem sikerül. Felmerült itt az a kérdés, hogy vajon bízike az országban az a kormány, amely nem a világkiállítás révén akarja fellendíteni a magyar gazdaságot. Én azt hiszem, az bízik igazán ebben az országban, aki nem egy nagyszabású, államilag végigvit t úgynevezett vállalkozástól várja az ország fellendülését, hanem aki tudja, hogy százezrek és milliók napi tevékenységével, napi munkálkodásával, hozzáértésével, leleményességével, alkalmazkodásával jobban, olcsóbban és kevésbé kockázatosan lehet fellendí teni ezt az országot, úgy, ahogy ez szerte Európában és másutt történt az elmúlt években. Utoljára még azt a kérdést szeretném feltenni, hogy szabade lemondani a világkiállítást nem egészen két évvel a megrendezése előtt. Azt hiszem, ez a lemondás későn t örténik, sokkal jobb lett volna korábban, sokkal jobb lett volna akkor, amikor Bécs lemondta. De ha akkor nem történt meg, akkor most meg kell tenni, mert még mindig jobb most megtenni, mintha további pénzeket költenénk rá és esetleg bukással járna; minden képpen bukással abban az értelemben, hogy az elvárt hozamokat semmiképp sem hozná meg. (12.20) Nem hiszem azt, hogy ez veszélyeztetné az ország jó hírét. Emlékszem arra, amikor ebben a Házban a vízlépcső vitájában is azzal ijesztgettek bennünket 1988 őszén , hogy ha lemondjuk a vízlépcsőt, ez veszélyezteti az ország jó hírét. Lemondtuk a vízlépcsőt, és ez csak Szlovákiában veszélyeztette - ott se mindenkinél - az ország jó hírét. Azt hiszem, nincs veszély, nyugodtan lemondhatjuk ezt a világkiállítást, valame nnyien jól fogunk járni vele. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Bauer Tamás vezérszónoklatát. Megadom a szót Morvai Ferencnek, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja vezérszónokának. MORVA I FERENC , az FKgP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Mielőtt rátérnék mondanivalómra, vissza kell hogy utasítsam Bauer képviselőtársunk előbbi megjegyzését, mégpedig azt, hogy nem talált egyetlen egy vállalkozót sem Magyarországon, aki részt vett volna az expóban. Hát nézzen ide: itt vagyok teljes mértékben, teljes életnagyságban, és sok tízezer vállalkozó van még az országban, aki részt kívánt volna venni az expón. Úgy gondolom, az előbb elhangzottak nem az életről szóltak és nem ar ról tanúskodtak, hogy a kormányzópárt egyáltalán ismerné a vidék felkészültségét, ismerné Kecskemét, Győr városok közgyűlési határozatát, ahol vállalkozói alapon elrendezték és eldöntötték az expóval kapcsolatos irodák felállítását és megrendelését. Mondan ivalómat két részre szeretném bontani: az egyik a lemondással kapcsolatos politikai kérdés, a másik pedig gazdasági kérdés. Úgy gondolom, nagyon helyes volt a döntés az expó megrendezéséről politikai szempontból. Helyes volt azért, mert ez a kis ország Eur ópa közepén úttörő szerepet töltött be a vasfüggöny lebontásában, így politikai előnyt szerzett Európában. Úgy gondolom, nekünk, magyaroknak, ezt a politikai előnyt ki kellene használni, ki kellett volna használni. Éppen ezért nagyon helyes volt, hogy a po litikai rendezés után, ami után Európában következik majd a gazdasági rendezés, ennek elébe menve, felvállaltuk volna - és elődeink nagyon helyesen felvállalták - az expó megrendezését. Mert sikeres megrendezés esetén e térségben az expó közel hozna minden Kárpátmedencében élő magyart, és minden Kárpátmedencében élő magyar büszke lehetne arra, hogy a szocialista tábor felbomlása után elsőként Magyarország rendezhette volna meg az expót. Úgy gondolom, politikai szempontból ez óriási helyzeti előnyt jelente tt volna továbbra is számunkra.
