Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PÁL LÁSZLÓ ipari és kereskedelmi miniszter:
867 Inkább új, immáron feles törvényt terjesztett az Országgyűlés elé az úgynevezett Világkiállítási Alapról. Ennek az volt a lényege, hogy új állami forrásokhoz kell nyúlni az expó érdekében. Már nyilvánvaló volt, hogy az ingatlanüzletek nem realizálódnak, a vállalkozók szívesen fogadnak el megrendeléseket, de a megrendelés kockázatából nem vállalnak érdemlegesen részt, a külföl di befektetőkbe vetett hit is tévesnek bizonyult. Ezeket próbálta meg a kormány a felsőoktatásinak nevezett államkötvény kibocsátásával, privatizációs bevételek átadásával, különböző alapok közötti átcsoportosítás jogával, szerencsejátékbevételek átengedé sével és más, trükkös módszerekkel helyettesíteni. Ezen az úton el lehetett érni azt, hogy a költségvetési források ugyan közvetett módon, de az eredeti törvényben elfogadott mértéket magasan meghaladva álljanak az expó kormánybiztosa rendelkezésére. Ez vo lt az a törvény, amelynek a vitájában és szavazása során az SZDSZ és a Fidesz mellett az MSZP frakciója is bejelentette, illetve kifejezte, hogy ilyen módosított koncepciójú expót már nem tud támogatni. Mindenkinek ajánlom figyelmébe azokat az akkori Orszá ggyűlésben elmondott miniszteri és vállalkozói beszédeket, amelyek már nem a tényekről szóltak, hanem el kívánták terelni a valós helyzetről a képviselők és az Országgyűlés figyelmét. Az azóta eltelt közel két év alatt a finanszírozási problémák minden val ószínűség szerint tovább éleződtek. Nem lehet ugyanis véletlen az, hogy számos, nem nyilvános, úgynevezett 3000es kormányhatározat született az expó programirodája, illetve az expóalap működési feltételeinek további javítása céljából. Ezek közül talán a l egjellemzőbb az az állásfoglalás, amelyik kezdeményezni kívánta az áfa- és vámmentességet az expóhoz kötődő beszerzésekhez. Ez további több milliárd forintnyi közvetett költségvetési támogatást jelentett volna, amelyet feltételezésem szerint más végeredmén yű választások esetén az 1995. évi költségvetési törvény keretében terjesztettek volna a tisztelt Ház elé. A forrásoldali problémán kívül azonban más természetű gondok is beláthatóvá váltak. Kiderült, hogy sem a beígért vállalkozásélénkíté st, sem pedig a nagyszámú munkahelyet nem hozza az expó. Az idő múlásával egyre növekedett azon feladatok száma, amelyeket túl kockázatos lenne kizárólag hazai vállalkozókra bízni, és csökkent egyúttal az expóval összefüggésben teremthető munkahelyek száma is. Jellemzésül hadd mondjam el önöknek, hogy a programiroda becslése szerint az építkezések csúcsidőszakában, mintegy három hónapig legfeljebb 2300 fő foglalkoztatásával számoltak, míg az üzemeltetés néhány hónapja során mindössze maximálisan 7001200 fő volt a létszámelőirányzat. Ha a programiroda által összeállított létszámadatokkal számolunk, akkor egy munkahely a költségvetésnek közel 20 millió forintjába kerülne, de miután csak ideiglenes munkahelyekről van szó, egy ember egyhavi munkája körülbelül egymillió forint állami kiadást eredményezett volna. Meggyőződésem, hogy ennél lényegesen hatékonyabban lehet ma Magyarországon munkahelyet teremteni. Arra kérem tehát önöket, hogy számoljanak, és számoljanak le az illúziókkal is. Tisztelt Ház! Az alábbiak ban arról szeretnék beszámolni önöknek, hogy milyen fogadtatás kísérte a kormány állásfoglalását az expó ügyében. A lakosság véleménye, amint ez várható volt, rendkívül megosztott. Az 1996ra tervezett expó sokakban az ország millenniumi fejlődését idézte, sőt idézi ma is. A politikusok nem világosították fel az országot arról, hogy mnnyire megalapozatlan ez az elvárás. Arról, hogy nem épül az expóra új Andrássy út, új Hősök tere, nem épülnek új múzeumok, új parlament vagy új földalatti. Sőt, egyesek azt a hitet keltették, hogy az ország legalább akkora fejlődés előtt áll az expó révén, mint 1896 táján. A lakosság másik része eleve nem érti, hogy miért foglalkozunk az expó gondolatával, miért költünk rá milliárdokat, amikor szaporodnak a társadalom égető és megoldatlan gondjai. Várható módon reagáltak a legaktívabb expópárti csoportok. Az ellenzék jelenlegi pártjainak többsége egyfelől politikai kérdésként kezeli a kormánynak az expó lemondására irányuló javaslatát, másfelől pedig saját korábbi állásfoglalása ira keres mentségértékű magyarázatot. Természetes módon ellenzik a kormány javaslatát azok a
