Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke:
454 Az Állami Számvevőszék ezt a dilemmát úgy oldja, oldotta meg, hogy arra koncentrál: a törvényjavasla tnak elsősorban számszaki korrektségét, jogi koherenciáját vizsgálja meg és erről mond véleményt. Abból a szerepéből indul ki, hogy az Országgyűlés tanácsadó szervezete is, hiszen az Országgyűlés számára, az Országgyűlés nevében ellenőrzi a végrehajtó hata lom gazdálkodását, pénzgazdálkodását; tapasztalatai alapján felhívja a figyelmet néhány olyan kérdésre, amit a törévnyalkotás során célszerű figyelembe venni. Ezt tartalmazza a jelentésünk. Nem foglalkozik tehát az Állami Számvevőszék - tudatosan - a gazda ságpolitika kérdéseivel, amelyekről a miniszter úr itt nagyon részletesen drámai képet festett. Tehát sem a növekedés, sem az infláció, sem a foglalkoztatás, sem az egyensúly, sem a szociális helyzet kérdéseivel nem foglalkozik az Állami Számvevőszék. Haso nlóképpen nem foglalkozik a gazdaságpolitika eszközrendszerének a kérdéseivel, sem az adópolitikával, sem a vám- vagy kamatpolitikával, hitelpolitikával - ez nem számvevőszéki feladat. Nem teheti, hogy ezzel foglalkozzék, hiszen lehetetlen helyzetbe kerüln e, mert a gazdaságpolitika mögött mindig pártérdekek, politikai motívumok húzódnak meg - mint jeleztem , és ha az Állami Számvevőszék, mondjuk, a kormánykoalíció érdekrendszerét tekintené a maga számára mérvadónak vagy szimpatikusnak, akkor jogosan mondha tná az ellenzék, hogy elfogult a koalíció javára. Természetesen ez fordítva is igaz: tehát az ellenzéki pártok érdekrendszerét sem veheti alapul, mert akkor a koalíciós pártok mondanák ugyanezt a kritikát. Elméletileg létezhetne egy harmadik megoldás: vala miféle semleges álláspont, ami praktikusan lehetetlen, mert akkor semmiféle támogatás nem jelenhetne meg a számvevőszéki vélemény mögött. Egyébként hadd említsem meg, hogy ezt a gondolatot ebben a Házban az előző Országgyűlés egyik képviselője, Becker Pál nagyon szépen kifejtette - én itt tőle adaptáltam röviden. Ebben a gondolatkörben azzal szeretném zárni a mondókámat, hogy az Állami Számvevőszék nem veheti át, nem veszi át az ellenzéki pártok szerepét, és ezért alapvetően a számszaki és a jogi törvényess égi szempontokra koncentrál. Ezen a téren nincs köztünk véleménykülönbség, valóban egyetértünk a pénzügyi kormányzattal abban, hogy szükség van pótköltségvetésre. Nem csupán olyan szempontok miatt, amiket a miniszter úr említett, hanem az államháztartási törvény szelleme és betűi miatt, amit egyébként a korábbi pótköltségvetések is igyekeztek figyelembe venni. Arról van szó, hogy bizonyos automatizmusok működése következtében a '94es kiadások túlszaladnak a tervezett kereteken és nincs meg az a pénz már a központi tartalékban, ami ezeket a hiányokat finanszírozni volna képes. A kormány önmagában saját hatáskörében nem teheti meg, mert akkor törvényt sértene, következésképpen az Országgyűléshez kell fordulnia, hogy ezt a dilemmát oldja meg. Ezért tehát abba n nincs köztünk véleménykülönbség, hogy kelle pótköltségvetés vagy nem kell, mert törvényességi szempontból - hangsúlyozom - szükség van pótköltségvetésre. Vita abban van, hogy vajon olyan pótköltségvetést kellette készíteni, mint amilyet most a kormány benyújtott. Azt gondolom - majd a későbbiekben erre még utalni fogok , hogy egy más karakterű és egy jobban áttekinthető, közérthető és jobban ellenőrizhető pótköltségvetési törvényjavaslat is készülhetett volna. Van viszonyítási alapunk, hiszen az előző két évben is volt pótköltségvetés. Azt gondolom, talán ennek a pótköltségvetésnek a háttere, ennek az indoklása kicsit talán túl hangsúlyos volt. Hangsúlyozom tehát, hogy törvényességi és számszaki szempontból nincs gondunk a törvényjavaslattal. Le is írtu k a véleményünkben, hogy számszerűen korrektnek tartjuk, a belső konzisztencia szakmailag megvan, de abból a szerepünkből kiindulva, illetve azt a szerepünket is figyelembe véve, hogy tanácsadó szerepet töltünk be a parlament számára, felhívjuk néhány kérd ésre a figyelmet a döntés meghozatala előtt. Azt állítjuk, hogy a kormány nem vett számba minden forrást akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot kidolgozta. Népiesen szólva nem forgatta ki a zsebeit teljes mértékben, amikor itt a számokkal bemutatta az elkép zeléseit. Azt gondolom, hogy morálisan is helyes az, hogy mielőtt különböző megszorító intézkedésekre kényszerül a kormány, valóban célszerű az, ami a retorikában
