Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke:
455 elhangzik, hogy saját magán fog elsősorban megszorító intézkedéseket kezdeményezni. Ez, úgy t űnik, nem teljes körben sikerül. Én azt a két kifogást, amit a miniszter úr említett, szintén megemlítem. Nem tudom a véleményünket visszavonni azon cáfolatok ellenére sem, amiket most itt hallottunk. A következő a mi álláspontunk. (10.20) Ugye, ténykérdés az, hogy a pótköltségvetési törvényjavaslatban a 30 körüli állami pénzalap nyitóállománya 16,3 milliárd forinttal több, mint ami a hatályban levő törvényben szerepel. A mintegy 30 alap között 8 olyan alap van, ami annak idején, '93 végén, amikor a '94es költségvetés készült, nulla nyitóállományt tervezett, és a nulla nyitóállományhoz képest kapta meg a központi költségvetési támogatást. Én továbbra is fönntartom azt a véleményünket, hogy ez egy bevételi forrástöbblet. Hiszen a kiinduló kondíciók mások vol tak. Ennek kapcsán az a kérdés is fölmerül, hogy vajon indokolte, vagy ha igen, akkor mi indokolja azt, hogy ez a mintegy 30 állami pénzalap a pótköltségvetési javaslat szerint mintegy 40 milliárd forintos záróállománnyal fogja az esztendőt befejezni, a ' 94es esztendőt, ennyi maradványt hagy majd tehát jóvá az Országgyűlés, ha elfogadja a kormány előterjesztését. Én azt gondolom, hogy megért volna egy vizsgálatot, egy elemzést, és indokolt lehetett volna bemutatni az Országgyűlésnek, hogy ez a jelentős ös szeg, a 16,3 milliárdos többlet nyitóállomány, többletforrás, illetve az igen magasra tervezett, 40 milliárdos záróállomány valójában milyen szempontból indokolt, és bemutatni ezt a helyzetet az Országgyűlésnek is. Mi természetesen tudjuk azt, hogy az álla mi pénzalapoknál levő pénzt a kormány nem tudja a saját hatáskörében mobilizálni, hiszen törvény védi, törvények védik az alapoknak a maradványát, ezt a kormány nem veheti el, de azt gondolom, hogy annak nem lett volna akadálya, ha a szándék meg lett volna , a mögötte lévő elemzések meg lettek volna, meglennének, annak nem lehetett volna akadálya, nem lenne akadálya, hogy kezdeményezze a kormány az Országgyűlésnél azoknak az alapoknak a törvényi módosítását, amely alapokban olyan pénzek vannak, amiket célsze rű volna mobilizálni. Hiszen most is mintegy 12 törvénynek, egy tucatnyi törvénynek a módosítása válik szükségessé annak következtében, hogy pótköltségvetési törvényjavaslatra került sor. Hát azt a négyöt, vagy esetleg még több törvénymódosítást, ami kell ene ahhoz törvényességi szempontból, hogy az alapokban levő jelentős összegeket mobilizálni lehessen, tehát azt gondolom, meg lehetett volna tenni, és akkor egy kerekebb kép lenne mind az Országgyűlés, mind a szakmai közvélemény, mind a szélesebb közvélemé ny előtt arról, hogy valójában hogy néz ki az államháztartási nagy rendszeren belül ennek a nagyon zavaros, és ebben messzemenően egyetértek miniszter úrral, ennek a rendkívül zavaros, talán az államháztartás legzavarosabb alrendszerének a pénzügyi helyzet ében. Egy másik kérdés, amiről a miniszter úr nem tett említást most ebben az expozéjában az, hogy ugyancsak az Országgyűlés előtt fekvő zárszámadási törvényjavaslatban, amit a kormány augusztusban nyújtott be, szerepel 19,5 milliárd forintos befizetési kö telezettség az Állami Vagyonügynökség részéről, miután, mint ezt a miniszter úr említette, '93ban ez nem került sorra. Most persze két eset lehetséges. Vagy van ez a pénz, vagy nincs ez a pénz. Úgy tűnik, hogy nincs ez a pénz, tehát ez a privatizációs bev étel valójában nem lesz. Ha nem lesz, akkor viszont azt gondolom, hogy célszerűtlen volt, vagy nem volt szerencsés a zárszámadási törvényjavaslatban egy külön passzust fogalmazni ennek a soron kívüli befizettetésére. Ezzel szemben szükségesnek tartottuk vo lna azt, hogy erről említés történjék az Országgyűlés előtt is, hogy egy ilyen, közel 20 milliárd forintos anomália van a privatizációs bevételek és a központi költségvetésnek a viszonyában. Végül a szakmai megjegyzéseinknek a harmadik tétele a miniszter ú r által említett likvid pénzek kérdése. Természetesen azt is tudjuk, hogy ez a pénz valójában nem a központi költségvetésé, mármint az a pénz, ami az Állami Fejlesztési Intézet Részvénytársaság számláin helyezkedik el, ami
