Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke:
453 Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék megállapításainak többségével egyetértek. A konkrét észrevételek és javaslatok rámutatnak az eddigi gyakorlat hibáira, ezért hasznosak és a jövőben figyelembe veendők. Mindössze a jelentés II. fejezetének 4. és 5. pontjában tett megállapításokkal kell vitatkoznom. Ezek azt a látszatot keltik, mintha a decentralizált alapok pénzállománya és az ÁFInál kezelt pénzmaradványok 30 milliárd forint szabad rendelkezésű, elosztható forrást jelentenének. Ez tévedés. A decentralizált alapok le nem kötött, szabad forrásainak csökkentését a pótköltségvetés már tartalmazza; a többi pénzre, a már megkötött szerződések finanszírozására, illetve a vállalt kötelezettségek teljesítésére szükség van. A számlákon lévő pénzállomány természetesen enyhíti a költségvetés napi finanszírozási gondjait, ennyivel kevesebb likviditási hitelt kell felvennünk a jegybanktól, de nem osztható el újra, tehát nem vehető figyelembe a deficit csökkentésekor. (10.10) Tisztelt Képviselőtársaim! Célunk e törvényjavaslattal korlátozott ugyan, de világos: csökkenteni a kárt, fékezni a romlást és javítani a nehéz feladatokkal terhes jövő esztendő induló feltételeit. Megköszönöm a Ház figyelmét, és a kormány nevében azt kérem, hogy a pótköltségvetési törvén yjavaslatot szíveskedjenek megtárgyalni és jóváhagyni. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Nyikos Lászlónak, az Állami Számvevőszék alelnökének. DR. NYIKOS LÁSZLÓ , az Állami Számvevőszék alelnöke : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztel t Országgyűlés! Örülök annak, hogy a miniszter úr többször is említette az Állami Számvevőszék véleményét a pótköltségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban. Sajnálom, hogy két ponton véleménykülönbség van köztünk, de tulajdonképpen több ponton is lehetne, illetve talán még lesz is a mondókám elmondása után. Az államháztartási törvényt 1992 májusában fogadta el az Országgyűlés és 1992 júniusának végén lépett hatályba. Ez a törvény hozta be a törvényhozásba a pótköltségvetés fogalmát, és azóta minden évben v an pótköltségvetése az országnak, minden pénzügyminiszter élt azzal a lehetőséggel, hogy pótköltségvetést terjesszen az Országgyűlés elé. Csak emlékeztetőül: '92 októberében Kupa Mihály, '93 júniusában Szabó Iván és most Békesi László terjesztett ide pótkö ltségvetési törvényjavaslatot. Az Állami Számvevőszék ezek után már nagy tréningben van, miközben véleményezi ezeket a törvényjavaslatokat, hiszen az alkotmány, pontosabban az államháztartási törvény szerint az előzetes ellenőrzé s egyfajta formáját gyakorolja, használja akkor, amikor kötelességszerűen véleményt mond a kormány pótköltségvetési törvényjavaslatáról. Ez az Állami Számvevőszéknek egy régi szakmai problémája - azért, mert a Számvevőszék profiljától idegen tevékenység. Á ltalában a számvevőszékek szerte a világon nem vizsgálnak előzetesen költségvetési törvényjavaslatot, és ennek megvan természetesen az oka. Miért gond ez? Azért, mert egy költségvetési törvényjavaslat nemcsak pénzügyi, közgazdasági, számviteli, statisztika i összefüggésekkel foglalkozik; nemcsak jogi probléma a törvényalkotás szempontjából a kérdés, hanem mindenekelőtt politikai háttere van a költségvetésnek. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom saját tapasztalataink alapján - hiszen négy éves költségvetést vélem ényeztünk és ez a harmadik pótköltségvetés, mint említettem , hogy a költségvetések, a pótköltségvetések jellemző tulajdonsága mindig az, hogy politikai motívumok állnak mögötte. Ezért tehát olyan dilemma előtt áll a Számvevőszék - miután politikamentes s zervezet , hogy igyekeznie kell megfelelni az alkotmány, az államháztartási törvény és a számvevőszéki törvény előírásainak. Tehát nem mondhatja, hogy nem véleményezi a pótköltségvetési törvényjavaslatot, mert akkor törvényt, sőt alkotmányt sértene, de ne m veheti át az Állami Számvevőszék az ellenzéki pártok szerepét sem, mert nem feladata a gazdaságpolitikát, a gazdaságpolitika eszközrendszerét minősíteni.
