Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 6 (9. szám) - A helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes ... - DR. MAGYAR BÁLINT, az SZDSZ
45 DR. MAGYAR BÁLINT , az SZDSZ képviselőcs oport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy képviseleti demokráciában valóban a választójogi törvény az egyik legfontosabb törvény, hiszen ez a törvény szabályozza azt, hogy milyen módon lehet az állampolgár oknak jogaik egy részét átruházni azon képviselőtestületekre, melyek olyan törvényeket hoznak, amelyek rájuk is érvényesek, amelyeknek pozitív vagy negatív hatásait elszenvedik. Ezért temészetesen lényeges törekvés az, hogy ilyen törvények meghozatalánál minél szélesebb konszenzus teremtődjön a fontos politikai erők között. Ezért volt rendkívül biztató az az ötpárti egyeztetési folyamat, amely a Belügyminisztériumban zajlott, s ennek az egyeztetési folyamatnak, tárgyalásnak a korrekt, egyezségre törekvő, s zakszerű légköre. Ugyanakkor ezért meglepő számomra ez után a tárgyalássorozat után a néhány ellenzéki felszólalásnak mind a tartalma, mind a hangneme, ami a tegnapi, illetve a mai vitában elhangzott. (9.50) Hiszen én inkább arra a momentumra emlékeznék eb ből a tárgyalássorozatból, amikor a Belügyminisztérium volt MDFes politikai államtitkára odafordult hozzám és azt mondta, amikor például a kompenzációs listáról volt szó, hogy keresem, mi ebben a trükk, mert egyébként nagyon tetszik... Nos, a trükköt, úgy látszik, a parlamenti felszólalások idejére kell megtalálni: mintha nem is ugyanazok a pártok vettek volna részt az egyeztető tárgyalásokon, mintha nem is ugyanazok a pártok szólalnának fel most a parlamentben, mintha semmi köze nem lenne az egyeztető tár gyalásokon elhangzottaknak azokhoz a feltételezésekhez, hozzászólásokhoz, amelyek itt elhangzanak a parlamentben. (Taps a kormánypártok soraiban.) Pedig trükk nincs... Trükk nincs, uraim; úgy érezzük, hogy ez az új tervezet méltányosabb, kedvezőbb, előnyös ebb a jelenlegi ellenzéki pártok számára, mint a régi tervezet. (Felzúdulás a jobb oldalon.) Milyen célok vezérelnek bennünket, amikor megpróbáljuk megváltoztatni a választójogi törvényt? Három alapvető célt tűztünk magunk elé. Az első cé l az, hogy rövidebb, olcsóbb, a választópolgárok türelmét kevésbé próbára tevő választási kampány és választási rendszer legyen Magyarországon. A második cél az volt, hogy a közvetlenség eleme szélesebb körben érvényesüljön, mint a jelenlegi rendszerben. A harmadik cél pedig az, hogy arányosabb választási rendszer jöjjön létre a jelenlegi rendszer aránytalanságait módosítva és csökkentve. Az egyfordulós relatív többséges választási rendszerrel szemben, amely felváltaná a kétfordulós, de szintén - hangsúlyoz om - relatív többséges választási rendszert, természetesen felvethetők ellenérvek és ellentétes megfontolások. E megfontolások közös sajátossága az, hogy elképzelhető, hogy logikailag ülnek, miközben a tapasztalatok nem ezt igazolják. Az első ilyen szokáso s ellenvetés az, hogy előzetes koalícióra kényszerít és a legnagyobb pártnak kedvez az egyfordulós választási rendszer. A tapasztalatok mégis azt igazolják, hogy a két forduló között általában a győzteshez húzás tendenciája érvényesül még akkor is, amikor kicsi a különbség két párt között; emlékezzünk csak vissza az 1990es országgyűlési választásokra, amikor az MDF és az SZDSZ között a listás szavazatokban mindössze 3 százalék volt a különbség, mégis a győzteshez húzás elve alapján a második fordulóban jel entősen növekedett a győztes előnye a második, illetve harmadik stb. helyezettekkel szemben. Ráadásul, amikor kicsi a különbség a vezető pártok eredménye között egy fordulóban, akkor két fordulóban szokott a kampány jelentősen eldurvulni, ami szintén nem e gy kedvező eleme a kétfordulós rendszernek. Amikor nagyobb a különbség, és gyakorlatilag a második fordulónak nincs már tétje, akkor természetesen a durvaság is alábbhagy. Emlékezhetünk a mostani országgyűlési választási kampányra, ahol a durvaság mérséklé se mellett csak néhány megfáradt Parabolahős majszolgatta a negatív kampány keserű kenyerét. (Derültség a bal oldalon.) A másik ellenvetés, amit fel szoktak hozni, hogy kisebb a legitimitása a megválasztott képviselőknek, ha egy fordulóban választják meg őket. Valóban, arányosan kevesebb szavazatot kapnak; de csak arányaiban, ezt szeretném hangsúlyozni, mert a második fordulóban rendszerint
