Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 6 (9. szám) - A helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes ... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a MDF
41 kétfordulós választási rendszer a választópolgárok számára a másodlagos preferencia lehetőségét kívánja bizto sítani. Erre általában olyan politikai struktúrával rendelkező országokban van szükség, ahol a politikai életben nem két vagy három, hanem ennél lényegesen több párt játszik meghatározó szerepet. Ugyanis az egyéni képviseletet alkalmazó választási rendszer ekben, ahol, mondjuk hat, nyolc vagy éppen tíz párt jelöltjei közül kell kiválasztani az egyéni választókerület egyetlen képviselőjét, jellemző politikai tapasztalat az, hogy a nagyobb számú jelölt közül egyetlenegy sem tudja a szavazatok többségét megszer ezni az egyéni választókerületben, hanem a versenyt úgy nyeri meg, hogy a többi jelölttel szemben ő szerzi meg a relatíve legtöbb szavazatot, amely azonban egészében általában messze elmarad az összes voks 40 százalékától. Ezt hívjuk relatív többségű győze lemnek. Így - hogy konkrét példával éljek - előfordulhat, hogy egy egyéni választókörzetben tíz induló közül az első helyet megszerző a szavazatok 20 százalékának megszerzésével nyeri meg a választást. (9.30) Míg a többi 80 százaléknyi szavazat, mely megos zlik a másik kilenc jelölt között, nem eredményez mandátumot és így egyszerűen elveszik. Ennek az igazságtalanságot eredményező helyzetnek elvben kettős korrekciója lehetséges. Egyfelől kompenzációs mandátumok juttatása, másfelől a választási alternatívák leegyszerűsítése az említett kétfordulós rendszerrel. A kompenzácós mandátumok juttatása, amivel az előttünk fekvő törvényjavaslat is él, annyit jelent, hogy - a példánál maradva - az elveszőnek látszó 80 százaléknyi szavazatszámot más egyéni választókerül etekben leadott, hasonlóan nem nyerő szavazatokkal pártonként összesítik és a pártok a mandátumokban testet nem öltő szavazataik arányában kompenzációs képviselői mandátumokat szereznek. A másik korrekciós módszer az említett kétfordulós választás módszere , melynek során az alternatívák leegyszerűsödnek azáltal, hogy a második fordulóban csak azok a jelöltek vehetnek részt, akik az elsőben, ez már szabályozás kérdése, mondjuk az első két, vagy az első három helyet megszerezték. Az összehasonlítás kedvéért m egemlítem, hogy a magyar országgyűlési választások során mindkét korrekciós módszer egyszerre alkalmazásra kerül, sőt mintegy harmadik fajta korrekciós szerepet tölt be a területi listás rendszer léte is. Példával megvilágítva a kétfordulós választás, a má sodlagos preferencia működését: ha például a Munkáspárt mellett elkötelezett választópolgár jelöltje csak a nyolcadik helyen végez, a másodlagos preferencia azt biztosítja, hogy ennek a választópolgárnak ne vesszen el feltétlenül a szavazata, hanem legyen joga azt mondani, hogy rendben van, az általam támogatott munkáspárti jelölt nem nyerte el a mandátumot, viszont ebben a helyzetben a második fordulóban a Szocialista Párt jelöltjét kívánom támogatni. Vagy más példával: mondhassa azt kereszténydemokrata el kötelezettségű választópolgár, hogyha már nem a kereszténydemokrata jelölt nyert az első fordulóban és az a másodikban sem vehet részt, akkor a második fordulóban, mondjuk, a versenyben maradó MDFes jelöltre adja le voksát. A kétfordulós rendszer a másodl agos preferencia biztosításával lehetővé teszi a különböző pártoknak az első fordulóban történő politikai megmérettetését, majd azt, hogy a különféle, de hasonló politikai filozófiát valló pártot támogató választópolgárok, ha úgy kívánják, a második fordul óban ezek közül csak egyet, az abban az egyéni választókerületben a legesélyesebbet támogassák, és így szavazatuk teljes értékűen szóljon bele a mandátumokért folyó versenybe. Ezzel kiegyenlítődhet az a hátrány, mely a hasonló politikai filozófia körében m ozgó erők megosztottságából fakad, sőt ez a rendszer szintetizáló hatást is gyakorol a politikai élet nem kívánatos polarizálódásával szemben, mégpedig a legdemokratikusabb módon, úgy, hogy azt maga a választópolgár mozdítja elő másodlagos preferenciális d öntése útján, szemben azzal, amikor a különböző politikai erők az ő feje fölött egyezkednek.
