Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 6 (9. szám) - A helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes ... - SZABÓ GYÖRGY, az MSZP
38 mandátumot, nos azoknál idáig sem volt eredményességi küszöb, mert a listánál ez egyszerűen nem értelmezhető. Tegyük hozzá, az önkormányzati képviselők döntő többsége, közel háromnegyed része töltötte be így pozícióját anélkül, hogy bárkinek eszébe jutott volna megkérdőjelezni, hogy képviselhetie az adott település lakosságát. További érvünk az eredményességi küszöb eltörlése mellett, hogy min d a hazai, mind a nemzetközi választások tapasztalatai azt bizonyítják: az első forduló eredményét a második forduló nemigen változtatta meg, de a részvétel jelentősen csökkent. Így a választott személy legitimitása, ha a választók számához viszonyítjuk a reá adott szavazatokat, általában inkább csökkent, mint nőtt. Hadd tegyem hozzá: az 1990es választásokon a második fordulóban háromszázezerrel kevesebben mentek el szavazni, mint az első fordulóban, s ott ugye nulla eredményességi küszöb volt, azaz egy sz avazattal is lehetett elvileg mandátumhoz jutni. S még valamit. Ha az első fordulóban vezető jelölt személye megváltozott, akkor a közben kötött pártok közötti megállapodástól függetlenül az volt a jellemző, hogy az első fordulóban legjobban szereplő párt jelöltjei kerültek előtérbe. A szociológusok ezt a választási magatartást utitárseffektusnak, azaz a győzteshez való tartozás vágya kifejeződésének tulajdonítják. Ebből az következik, hogy az eredményességi küszöb eltörlése jobban tükrözi a szavazók elsőd leges szándékát és egyben méltányos a kisebb politikai erőt képviselő szervezetekkel szemben. Az előbb elmondottakat összegezve: a szocialista képviselők tehát úgy ítélik meg, hogy az egyfordulós választási rendszer feltételezett hátránya egyszerűen nem va lós, vagy pedig olyan szerény a hatása, hogy eltörpül a biztosan várható előnyök mellett, azaz egyszerűbb, olcsóbb, áttekinthetőbb, méltányosabb lesz a helyi választás, rövidebb a kampány, és gyorsabban állhatnak fel a döntéshozó testületek. Ugyanezen szem pontokat mérlegelve támogatja képviselőcsoportunk azt a kormányzati elképzelést is, hogy a tízezer fő feletti településeken az egyszavazatos, de kompenzációs listáról is mandátumot adó választási szisztémát kívánja meghonosítani. A rendszer előnyének tartj uk, hogy a választók továbbra is megválaszthatják körzeti egyéni képviselőjüket, gyakorlatilag a korábbi körzetek változatlansága mellett, de a mandátumok negyven százalékát az egyéni vesztesek csoportja között osztja szét, ezáltal a település kormányozhat óságának szempontja mellett a különböző pártok, érdekcsoportok szóhoz jutását is korrekten biztosítja. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a helyi önkormányzati típusok közül a megyei képviselőtestület választási rendszerét radikálisan megváltoztatja. Az eddig alkalmazott elektori rendszer, amely sem arányos, sem titkos nem volt és azt eredményezte, hogy a negyvenezres város és a száz fős kistelepülés egyaránt legfeljebb egyegy főt juttathatott a testületbe, valóban alapvető megújításra szorul. Hiszen a megyék valóságos önkormányzatiságát csak a közvetlen, arányos és titkos választás fejezheti ki, amely egyben az Európai Önkormányzati Charta követelményeit is figyelembe veszi. A magyar önkormányzati választási rendszer ezzel válik teljessé, összhang teremtődik a települési és a területi képviselőtestületek létrehozásának elveivel. Ez egyben feltétele azon kormányzati törekvések megvalósításának is, hogy a megyék mindenekelőtt a középszintű közszolgáltatásoknál és bizonyos állami feladatok decentralizálása révén több feladatot kaphassanak. Képviselőcsoportunk szerencsésnek tartja azt a soksok változat után kialakult megoldást, amely a tízezer fő feletti, illetve alatti településeket egyegy választókerületnek jelöli. Ez ugyan korrigálja a kormányprogramban megfog almazott elképzeléseket, de így válik elkerülhetővé, hogy a megyei testületeket a nagyobb érdekérvényesítési erővel rendelkező városok képviselői uralják. A rendszer - ismerjük el - ugyan nem ad megoldást a megyén belüli kis térségek, vonzáskörzetek arányo s képviseletének garantálására, de ez a kívánalom a jelölő szervezetek, pártok célszerű jelölő munkájával könnyen orvosolható.
