Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 15 (46. szám) - Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
3015 A Területfejlesztési Alap radikális csökkentése tehát véleményem szerint ellentmond a korm ány deklarált céljának, hogy tenni kíván az elmaradott válságtérségek felzárkóztatása érdekében. Az elmúlt hetekben, az 1995ös költségvetés vitájában többször hangzottak el ilyen jelzők, hogy "lopakodó módosító indítványok", "pénzügyminiszter úr furfangja i". Egy ilyet találtam én az Útalappal kapcsolatos javaslatban. Az előterjesztő az útalapkonstrukció működőképességének megőrzése céljából kívánja módosítani a törvényt. Maximálisan egyetértünk e céllal. Szeretném azonban felhívni képviselőtársaim figyelm ét arra, hogy amikor e törvényjavaslat elfogadásakor arról döntünk többek között, hogy 1995. január 1jétől 3 forint 50 fillérrel növeljük az üzemanyagok fogyasztói árát, illetve a propánbután gáz árát 4 forint 50 fillérrel, természetesen számolnunk kell ennek az áremelésnek a továbbgyűrűző hatásaival is. Én nem tudom - miközben a célt támogatjuk - el lehete fogadni, hogy ezt újabb áremeléssel biztosítsuk. Lehetett volna talán kísérletezni valami mással, például az üzemanyagokra kivetett fogyasztási adók egy részének átengedésével az Útalapba. Néhány gondolatot még a Mezőgazdasági Alapról. Az előterjesztőt, ahogyan az a javaslatából kiderül, két fő cél vezérelte. Az egyik az, hogy a hat, eddig az FM által kezelt alapot egyetlen alapba vonja össze. A másik cél, hogy erősítse az alap önfinanszírozó jellegét, vagyis az állami támogatáson kívül a termelők mintegy adó formájában is járuljanak hozzá az alaphoz. Az alapba történő befizetések, valamint a korábban meglévő alapoknak az árukészletei az egységes alapba n mintegy 10 célhoz vannak lényegében megpántlikázva. Az egységes alap a költségvetésből állami támogatással egészül ki, és lényegében a miniszter joga, hogy az állami támogatási összeget az egyes célok között feloszthassa. Megszorítás, a miniszter döntési jogának korlátozása csupán egyetlen esetben, a "nem biztosítható természeti károk gazdasági hatásának mérséklése" célnál van, ahol is a törvény kiköti, hogy a költségvetési támogatás a termelők agrárkamara által kezelt kockázati alapjának legalább a másfé lszerese kell hogy legyen. Az alap tehát, miközben összevonunk, a korábbinál lényegesen több alkeretre osztja az egységes alapot: mintegy 10 finanszírozási célt tartalmaz. A törvény magyarázatából számomra az is kiderült, hogy ezek a célok lényegében az ag rárpolitika prioritásait foglalják magukban. Igen meglepő ezért számomra, hogy a deklarált prioritások között az értékesítés, az exportösztönzés nem is szerepel. Annak ellenére van ez így, hogy a kormány korábbi szándéka szerint 1995ben a cél 3 milliárd U SAdollár agrárexport elérése volt. Igaz, felismerve, hogy ez a cél irreális, azóta ez jelentősen változott, de jelentősége nem értékelődött le. Ezért igen meglepő, hogy a cél megvalósítása érdekében a leghatékonyabban lépni tudó agrártárca rendelkezésére semmiféle közvetlen finanszírozási alap nem áll. Igaz, hogy a PM költségvetési fejezetében szerepel 35 milliárd forintos agrárexporttámogatás, hatékonysága azonban a jelenlegi felhasználási formában legalábbis megkérdőjelezhető. Az agrárkormányzat komoly reformszándékát csak úgy tudná megvalósítani, ha a tárca felügyelete alatt legalább ennek az összegnek egy részét a Mezőgazdasági Alapba utalva korszerű, a fejlett országok gyakorlatából már jól ismert exportpromócióra fordíthatná. Ebben az esetben talán a z is előfordulhatna, hogy a mezőgazdasági termelők érdekeltsége, ösztönzése is nagyobb hangsúlyt kaphatna. (12.20) Hogy csak egyetlen példát említsek - elismerve természetesen a legfontosabb célt, az agrárexport növelését , nézzük meg, hogy mi történik a szabolcsi alma esetében. Mi örülünk annak, hogy sűrítményekben és más feldolgozott formában nőhet az exportunk, de azt gondolom, legalábbis figyelmeztető jelnek kellene lennie az almatermelés, különösen a minőségi almatermelés radikális csökkenésének. Itt is világos tehát, hogy a mezőgazdasági kistermelők, adott esetben a szabolcsi almatermelők támogatásának megfelelő ösztönzése elmarad. Az exportösztönző támogatások valamilyen csatornákon, valakikhez eljutnak, én szívből remélem, hogy nemcsak a legerősebb lobbyelv alapján; de ezen körből az az érzésünk, hogy a mezőgazdasági termelők nagymértékben kimaradnak, a kormány deklarált célja pedig nem ez.
