Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 15 (46. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
3002 majd a következő időszakban a házbizottság előtt ismét napirendre kerül, és akkor nyilván meghozza a döntését. Soron következik Győriványi Sándor, a Független Kisgazdapárt részéről, őt követi majd Surján László, a Kereszténydemokra ta Néppárt részéről. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény az előző parlamenti ciklusban megalkotott egyik fontos törvény vo lt. Kétségtelenül igaz, hogy a leggondosabban kimunkált törvény felett is eljár az idő, így ma a munkanélküliség a tartósan munkanélküliek arányának folyamatos növekedésével, az elhelyezkedési esélyek romlásával még égetőbb gond, mint annak idején volt. A benyújtott törvénymódosítás azonban - a korábbi törvénymódosításhoz hasonlóan - nem átgondolt koncepció szülötte, hanem egykét kisebb szabályozó elem változtatásából, illetve a jövő évi költségvetés célkitűzéseinek érvényesítéséből áll. Sajnálatos ez a ka pkodó törvényalkotás, amely lassanként parlamentünk munkájára általánosan jellemző lesz. A benyújtott törvénymódosítás érdemi részét tekintve teljesen érthetetlen, hogy a javaslatból miért maradtak ki mindazok a szempontok, amelyeket mint szükséges módosít ásokat a Munkaügyi Minisztérium már hónapokkal ezelőtt feltárt és megfogalmazott. A nyolc paragrafusban foglalt módosítások többsége korántsem az, amivel jogi szabályozás útján a jelenlegi helyzetben segíteni lehet. Arról nem is szólok, hogy alapvetően fon tos, hogy a módosítás pontosabbá és egyértelműbbé tegye a törvény szövegét, ellenkező esetben ugyanis újabb zavarok támadnak. A törvénymódosítás 1. §ában foglaltak az előzőkben elmondottak ékes példáját adják. Az indoklás szerint a módosításra azért volt szükség, hogy a törvény egyértelműbb legyen. Ezért a változás annyi, hogy a törvény eredeti szövegét pontokba szedték a gyengébbek kedvéért. Nem is lenne kevés ez a probléma, ha nem érezték volna úgy a szövegezők, hogy a 2. § beillesztésével legyen ez telj esebb - de csak teljesebben értelmetlenebbé vált. (11.10) A törvény ugyanis arról szólt - és ez a módosítással sem változott , hogy a munkáltató megkapja a közfeladat ellátása esetén a költségtérítést, tehát a foglalkoztatás megkezdését megelőző havi átla gos statisztikai állományi létszámhoz képest bővíti a foglalkoztatottak számát. Mindezt folyamatosan, de legfeljebb egy évi időtartamra biztosítják. Egyszerűen érthetetlen, hogy az így foglalkoztatott dolgozót hogyan lehet foglalkoztatása megkezdése előtt az előző egyhavi átlagos statisztikai létszámba beszámítani. A törvényben foglalt folyamatosság viszont nem havi újraszámolást igényel. A módosításnak csak akkor volna értelme, ha a munkáltató a dolgozót előbb elbocsátja, majd a támogatási rendszerben fogl alkoztatja tovább. Ez viszont enyhén szólva nem tisztességes eljárás. Hasonló módon átgondolatlan a 2. §ban foglalt módosítás. Az eredeti törvényszöveg a támogatásokkal kapcsolatos eljárási szabályok megállapítását a munkaügyi miniszterre bízza. A jelenle gi módosítás viszont ezen túlmenően a támogatások nyújtása további feltételeinek megállapítását is ide helyezi. Így viszont minden további törvénymódosítás, ami a feltételek megállapítására vonatkozik, teljesen fölösleges. Egyértelműen el kell választani a hatásköröket. Lehet és kell pontosítani a miniszter feladatait, de a törvényben foglaltak meghatározása, módosítása nem lehet ilyen feladat. Átgondolatlanság jellemzi a 4. §ban foglalt módosításokat is. A törvény rendelkezései szerint, ha a munkaügyi köz pont által ajánlott munkahelyen a havi bér nem érte el a minimális bér mértékét, a munkanélküli járadék folyósítása nem szűnik meg. A módosítás ezt a lehetőséget törli, illetve a megbízási jogviszonyt. Ez a gyakorlat azt jelenti, hogy a munkaügyi központ f elajánlhat olyan munkahelyet, ahol a foglalkoztatásból eredő jövedelem nem éri el a minimális munkabért. Ha a
