Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 12 (45. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok határozathozatala - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2906 szakaszába sodorhatja az országot. A behatóbb értékelés, amely nem ragadt volna le bizonyos részeredmények kie melésénél, rávilágított volna arra, hogy az export és a fizetésimérlegtöbblet csupán a belső kereslet visszaszorulásának kényszerű, átmeneti következménye, amelynek a belgazdasági kapacitásokban nincsenek tartós forrásai. A veszteségfelhalmozás árán kipré selt külgazdasági aktívum éppúgy átmeneti jelensége a dekonjunktúrába került gazdaságnak, mint a költségvetési hiánynak - akkor még úgynevezett - "vidám" finanszírozását adó magas lakossági megtakarítás. A gazdaságpolitika alakítói azonban nem ismerték el a sikerjelenségek átmenetiségét, hisz erre vágytak - különösen a növekedés megindításának sikerére a választások előtti esztendőben. Így került át a magyar gazdaság arra a pályára, ahol az újból felerősödő adósságspirál működésével kell most szembesülnünk. Bizonyos kedvező belső mutatókkal szemben bekövetkezett példátlan méretű külgazdasági romlás ellentmondásának, vagyis a folyamatok egészének figyelembevétele is elégséges lenne ahhoz, hogy elutasítsuk mindazokat a szirénhangokat, amelyek - akárcsak '92 vé gén - a növekedés további fenntartása mellett szállnak síkra. Ez a növekedés ugyanis veszélyes pályán halad, épp ezért nem bizonyulhat tartósnak. A romló külkereskedelmi- és fizetésimérlegpozíciók arról árulkodnak, hogy a belső keresleti többlet elsősorba n a magas importban csapódott le, nem pedig olyan termelésnövekedésben, amely külpiaci értékesülésével visszaigazolta volna a hazai kapacitások versenyképességét. (11.50) A kapacitások erről már csak azért sem tanúskodhattak, mert a felhalmozás gyakorlatil ag '79 óta visszaszorult, az utóbbi években tovább csökkentek a beruházások. A felmutatott belső eredmények tehát - bár előnyös oldalait senki sem tagadja - nem ellentmondásmentesek, és egyensúlyromlásban fizetett árukat tekintve nem minősíthetők a kívánt felemelkedés jelzőiként; hiszen ha az 199394es éveket együttesen tekintjük, akkor a körülbelül 5 milliárd dolláros nettó konvertibilis adósságnövekedéssel a bruttó hazai termék változatlan szintjét sikerült megfinanszírozni - és akkor még nem tettünk eml ítést a rohamosan bővülő belső adósságállományról. Ennek az oka abban rejlik, hogy a recesszió éveiben a magyar gazdaság szerkezete nem illeszkedett a fejlett országokéhoz - az import- és exporttöbbletek változatlan árufőcsoportok közötti megoszlása is ezt bizonyítja , a struktúraváltás csak a leépülésben jelent meg, a modernizációban nem vagy csak szerény mértékben az utóbbi esztendőben. A konjunktúrára utaló jelenségek tehát nem egy technikai megújuláson átesett, a fejlett piacok keresletéhez illeszkedő gazdaság attribútumai, amelyek reményt kelthetnének arra, hogy a későbbi jövedelemtöbbletekből az egyidejűleg bekövetkezett egyensúlyromlás terhe fedezhető lenne - vagyis korántsem állíthatjuk, hogy túllennénk a strukturális válság nehézségein. Az 1995ben megoldandó feladat tehát kettős: egyrészt rövid távon el kell hárítani az akut egyensúlyi válságból adódó veszélyeket; másrészt olyan döntéseket kell hozni, amelyek felgyorsítják a strukturális válság megoldását. Ez utóbbi eredményei csak középtávon valós zínűsíthetők. A hatásukat rövid, illetve középtávon éreztető lépéseknek azonban egy irányba kell mutatniuk, elősegítve a tartós, az egyensúly megbomlásától nem veszélyeztetett növekedési pálya épülését." - Eddig az idézet. Ezeket a sorokat nem én írtam, de egyetértek velük, mert szakmailag hitelesek és megalapozottak. Mi következik mindebből? Nem folytathatunk kalandor politikát; nem vállalhatjuk egy rossz gazdaságpolitika kontinuitását; nem kísérletezgethetünk tovább felelőtlenül. Hamis az a tétel, hogy kö nnyebb a nadrágszíjat meghúzni, mint vállalni a kockázatot a jövő érdekében. Könnyebb ma növelni az elosztást, mint felelősséget viselni a jövőért és megakadályozni a későbbi károkat, veszteségeket. Bátorság tehát nem az eddigi politika folytatásához kell - az valószínűleg népszerű lenne , hanem az elkerülhetetlen változtatásokhoz. Valóban fordulóponthoz érkeztünk: eldőlhet, milyen úton halad tovább az ország, és ezen az úton hová jut. Az alternatívák: létrejönneke a kiegyensúlyozott fejlődés feltételei, vagy Magyarország
