Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 12 (45. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok határozathozatala - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2907 perifériára szorul? Ma még szabad a választás lehetősége, de nem biztos, hogy egy év múlva is szabad lesz. A nagy kérdés az: vane elég erőnk szembenézni a valósággal a parlamentben, a társadalomban és a kormányon belül is, és változtatni a jelenlegi folyamatokon? Érdekes és figyelemre méltó jelenség: a vitában egyetlen ellenzéki hozzászólót sem érdekelt, miből lehetne finanszírozni a '95ös és azt követő évek kötelezettségeit. Vajon miért? Ezért csak a kormány, esetleg a pénzügyminiszter a felelős? Azt gondolom, nem. A vitát és a parlamenten kívüli gazdaságpolitikai polémiát figyelve az a benyomásom támadt, hogy sokaknak Magyarországon nem pénzügyminiszterre, hanem varázslóra vagy bűnbakra van szükségük - legjobb esetben olyan hályogkovács politikusra, aki könnyedén dobálózik felelőtlen ígéretekkel, hiszen ezt könnyű eladni. Elismerem, hogy a gazdasági kényszer az értékválasztást átmenetileg háttérbe szorítja. De nem igaz, hogy csak restrikcióra építjük a költségvetést! Nem abszolutizáljuk az úgynevezett egyensúlyt, hiszen attól nagyon távol állunk. Egyelőre csak a hiány növekedését szeretnénk csökkenteni. Ilyen viszonyok között is többet fordíthatunk agrártámogatásokra, infrastrukturális beruházásokra, a bányászat válságának kezelésére, a M ÁV pénzügyi szanálására, a felsőoktatásra és az önkormányzatokra. Ezek csökkentése árán tovább lehetne mérsékelni az államháztartás hiányát. Ezt azonban nem akarjuk. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ez a hiány még mindig körülbelül 50 milliárd forinttal nagy obb a racionálisnál. Ésszerűsítenünk kell tehát az állam gazdálkodását. Itt jegyzem meg, hogy jövőre a racionalizálásból származó létszámcsökkentés többletterheit a központi költségvetés át fogja vállalni. Nem az a baj, hogy restriktív ez a költségvetés, h anem az, hogy nem elég hatékony a stabilizációban. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy még mindig nagy a deficit és erősek a determinációk. Ezért kell tovább dolgoznunk az állam gazdálkodásának gyökeres átalakításán. Néhány szót kell szólnom a '95ö s költségvetés és a kormányprogram viszonyáról. Nem lehet '95ben teljesíteni a ciklus valamennyi pozitív célját. '95re nem ígért ez a kormány javulást. Sőt azt valószínűsítettük, hogy az átalakulás miatt minden bizonnyal 1995 lesz a legnehezebb esztendő. Ne kérje tehát '95re számon tőlünk senki négy év teljes programjának megvalósítását! Se Szájer József, se saját képviselőtársaink! Az elosztásban, ha korlátozottan is, előtérbe kerül a vállalkozói szféra. Mit jelent a vállalkozások preferálása? Fejleszté st, modernizációt, munkahelyeket, növekvő gazdaságot és hosszabb távon csökkenő terheket a bérből és a fizetésből élők számára. Megvalósíthatóke a sarokszámok? - hangzott el sokak által a kérdés. Ha a gazdasági program teljesül, a tervezett makrogazdasági mutatók elérhetők. Ilyenek: 2,5 milliárd dollár körül lehet a folyó fizetési mérleg hiánya; 280 milliárd forint lehet az államháztartás konszolidált hiánya; 150 milliárd készpénzes privatizációs bevétel elérhető, és a fogyasztói árak még a kemény lépések ellenére sem fogják meghaladni a tervezett sáv felső határát, tehát a 22 százalékot. Ezek után, tisztelt Országgyűlés, néhány konkrét hozzászólásra külön is szeretnék kitérni. Szeretnék köszönetet mondani a kormány nevében Szekeres Imrének és Pető Ivánnak, amiért a két kormánypárti frakció nevében elemezték a költségvetési törvényjavaslatot. Nem formális a köszönet, hiszen lehetőségükben állt volna egyszerűen apologetikus módon támogatni a kormány költségvetési törvényjavaslatát. Nem ezt tették, hanem bemut atták a politikai összefüggéseket, a gazdaság állapotát és az abból levonható következtetéseket. Egyetértek a két alapkövetkeztetéssel: sok sebből vérzik ez a költségvetés, de nincs jobb alternatívája. Miként az is igaz, hogy lélegzethez juttatja ez a költ ségvetés az országot, időt ad '95ben a gyökeres átalakításokra való felkészülésre. Kádár Béla képviselő úr szenvedélyes szavakkal ostorozta azt a gazdaságpolitikát, amelyet a kormány képvisel. Bauer Tamás minden tételes kérdésére válaszolt. Néhá nyra azonban én is szeretnék reagálni. (12.00)
