Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 6 (43. szám) - Dr. Békesi László pénzügyminiszter válasza a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájában el... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2825 Mielőtt a konkrét felvetődött kérdésekre válaszolnék, néhány, a vitában elhangzott általános megjegyzésre is szeretnék röviden reagálni. Surján László képviselőtársam úgy fogta föl, hogy az adó párbeszéd, amelyet jó lenne konszenzussal lezárni. Bizony, minden párbeszéd végén az ideális megoldás a konszenzus, csak költségvetési és adóügyekben konszenzusra jutni lehetetlen. Azt hiszem, idealisták lennénk, ha ilyen célt tűznénk ki magunknak. Nem véletlen, hogy az adójog annak a pénzügyi jognak a területe, ahol nem egyenrangú felek találkoznak egymással, mint a polgári jogban, hanem hatalmi eszközökkel az állam dönti el, milyen mértékben von el jövedelmeket a jövedelemtulajdonosoktól. Ezért maximá lisan az lehet az ambíciónk, hogy önök és az állampolgárok tudomásul vegyék az adószabályokat és azok végrehajtását. Latorcai János képviselőtársunk a kedvezményekkel kivétel nélkül egyetértett, a szigorításokkal azonban nem. Ez kétségkívül kényelmes és né pszerű álláspont. Egy baj van vele, hogy nincs kapcsolata a magyar valósággal. Kósa Lajos képviselőtársunk határozottan leszögezte, hogy keményen harcolnunk kell a feketegazdaság és az adócsalás ellen - amivel mélységesen egyetértek , ámde az adótörvények szigorítását elveti. Én azt gondolom, az adójog anyagi szabályainak és az adóeljárás szabályainak további liberalizálása meg a feketegazdaság és az adócsalás elleni következetes küzdelem semmiképpen sem hozható közös nevezőre. Vagy egyiket csináljuk, vagy a másikat. Mindkettőt egyszerre; abból nem lesz eredmény. (17.40) Rátérve az elhangzott, legvitatottabb javaslatokra. Mindenekelőtt őszintén örülök annak, hogy ellenzéki képviselőtársaink nagy része megértette a társasági adótörvény adócsökkentési üzeneté nek jelentőségét és azt támogatja is. Lehetőségeink ma ennyit engednek meg. Minden további kompromisszum már csak az általános adómérték rovására lett volna elfogadható. Az adókulcs egy százalékos csökkentése az osztalék adójánál félmilliárd forintot, az á ltalános adókulcsnál kétmilliárd forint bevételkiesést jelentene. A kormány által beterjesztett javaslat valóban elsősorban a saját vállalkozásban maradó jövedelmet és a nyereségesen más vállalkozáshoz tőkeemelés, tulajdonszerzés útján történő átcsoportosí tást kedvezményezi, de nem hozza hátrányos helyzetbe a jelenlegi szabályokhoz képest azt a vállalkozást sem, amelyik az osztalékot kívánja más vállalkozásba befektetni. A személyi jövedelemadózással kapcsolatban elhangzott kritikai észrevételek közül elsős orban arra szeretnék rámutatni, hogy a kormány úgynevezett keresletkorlátozó szándéka nem általános és nem mindenkire vonatkozik. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a '95re tervezett GDPhez viszonyított személyi jövedelemadószint 0,4 százalékkal csökk en '94hez képest. Módosul viszont az egyes társadalmi rétegek közötti adóterhelés, és ez a társadalmi igazságosságot szolgálja. A kormánynak ennek megvalósítására javasolta az alacsonyabb, nevezetesen az évi 480 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezők nél - amely, mint ismeretes, az Érdekegyeztető Tanácsban hozott megállapodás eredményeként 500 ezer forintra emelkedik - a 7200 forintos adójóváírás bevezetését. Ez egyenértékű lépés azzal, mintha az említett jövedelemhatárig az adótábla nulla kulcsos hatá rát 166 ezer forintra emeltük volna. Ez ebben a körben - tehát a legalacsonyabb jövedelmű rétegeknél - lényegében 33 százalékos valorizációval ér fel. A további valorizálás esélyét elvitte az indokolatlan ez évi járulékadómentesség. Ez a 3540 milliárd fo rint, amely a tbjárulék adómentességével került ki a piacra, nem tartható kint, ezt '95ben vissza kell korrigálni. A tisztelt ellenzéki pártok kérem, erre is gondoljanak, amikor olyan erőteljesen vitatják a valorizáció elmaradását. Több képviselőtársam, különösen Surján László sérelmezte a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék kedvezményének szűkítését. Meg kell ismételnem - miként erről az expozéban is szóltam ,
