Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 5 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SOÓS GYŐZŐ (MSZP):
2710 kérdések nagy súllyal estek latba az ÉT ülésén, hiszen több testület, több érdekvédelmi szervezet jelezte, hog y radikális lépésekre is kész, amennyiben itt nem történik előrelépés. (12.20) Ez a kis lépés vagy fél lépés megtörtént, hiszen az illetményalapot 500 forinttal mégiscsak növelni javasolja a kormányzat a következő évben, noha az oktatást érintően ennek ige n súlyos ára van, hiszen az a visszamenőleges elismerése a közalkalmazottaknak, amely a ma nem a törvény hatálya alá eső intézményekben nyert vagy ott szerzett munkaviszonyra vonatkozik, egy évvel kitolódik. A bizottságunkban ezt úgy summáztuk, hogy az idő sebb, nagyobb tapasztalattal rendelkező közalkalmazottak, pedagógusok számára ez kvázi veszteség, míg a fiatalabbak vagy a pályára most kerülők számára ez nyereségként jelenik meg. Hogy aztán ki jár jobban a valóságban, azt végül mégis csak a gyakorlat dön ti majd el. Nem örültünk annak, a bizottság tagjainak egyhangú álláspontja volt az, hogy csak erre, ennyire látott módot a kormányzat, de a bizottság többsége, nem tagadom, kormánypárti többsége, figyelembe vette, és így elfogadta ezt a realitásként feltün tetett számot. Ennyi lett volna a bizottság véleménye. Kérem majd a támogatásukat a bizottsági csatlakozó módosító javaslatokhoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Először Soós Győzőnek, a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd Raskó György, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót. SOÓS GYŐZŐ (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem igazán szerencsés dolog ebédidőben hozzászólni, azt azonban megígérhetem képviselőtársaimnak, hogy amit mondok, azt nem ebéd helyett szánom nekik. A téma sem igazán szerencsés, amit választottam. Abból a szempontból nem szerencsés, hogy nagyon kényes téma. Én az általános vitában már felszólaltam, és akkor elmondtam, hogy miért nem tartom jónak ezt a költségvetést. Azért, mert a források hiányoznak. A mostani téma, amihez hozzászólok, a gyermekkedvezmények kérdésköre. Így tudom megfogalmazni, hogy kérdésköre. Ha hivatkoznom kell az ajánlásra, amit megkaptunk a részletes vitához, akkor a törvénytervezethez készített ajánlás 122., 123. és 124. pontjaira hivatkozom. Ezekben a módosító indítványokban közös, hogy mind a három a családi pótlék emelését kívánja, eltérő m értékben. Van, amelyik javaslat 17 milliárd forinttal, a másik 27 milliárd forinttal kívánja emelni, s van egy, ehhez képest szerény mértékű, 7 milliárd forintos emelés. Nagyon könnyen lehetne ezt elintézni azzal, ha nem ilyen kényes lenne ez a kérdés, hog y erre nincs pénz. De a dolog ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb. Bonyolítja továbbá ezt a kérdéskört, tehát a gyermekek támogatását az is, hogy egyszerre tárgyaljuk az adótörvényeket, mert még nincsenek elfogadva az adótörvények, a költségvetéssel. Hiszen a gyermektámogatás eddig is az adótörvényekben volt, most is részben valószínűleg ott is lesz. Közben voltak az Érdekegyeztető Tanács tárgyalásai, amelyek szintén módosították már a kormány előterjesztését. Hogy a lényegre térjek, '94ben mi volt a gyermektámogatás konstrukciója? Mindnyájan tudjuk, hogy havonta 400 forint adókedvezményt vehettek igénybe gyermekenként azok, akik erre így ezáltal jogosulttá váltak. Ez körülbelül 8 milliárd forint volt, és az adótörvényben ugyan, de ez a rendszer megsz űnne, megszűnik '95ben - természetesen amennyiben a parlament ezt így megszavazza. Miért is kellett változtatni? Megítélésünk szerint, és az én véleményem szerint azért kell változtatni, mert ez alapvetően igazságtalan rendszer. Azért igazságtalan rendsze r, mert egyformán
