Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 29 (41. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2612 Eliminálni látszik, megszünteti azt a preferenciát, amit a magánbiztosítókkal szemben a társadalombiztosítás élvezne. A másik, ho gy a társadalombiztosítási befizetésekkel szemben a törvényjavaslat az 1. melléklet 7. pontjában további kedvezményeket tesz a magánbiztosítók javára, amikor elrendeli, hogy a magánbiztosítóknak a munkaadó által a munkavállaló számára teljesített befizetés ei költségként elszámolhatók. Mindez és az, hogy a társadalombiztosításnak befizetett kötelező járulék a kifizetésig egy erős degressziót szenved - magyarul: a magasabb befizetés kisebb kifizetést eredményez , ez a degresszió azt jelenti, hogy a társadalo mbiztosításnak fizetett összeg kedvezőtlenebb a magas jövedelmű csoportok számára, hiszen ez a degresszió a magánbiztosítóknál kötött biztosítást nem érinti, ott a kifizetés a befizetéssel arányos, lineáris. Mindez kiegészí tve azzal, hogy a költségvetési törvény most nem tárgyalt, a társadalombiztosítást érintő egyéb javaslatai - például ahol megszűnik a nyugdíjmegelőlegezés, illetve az egészségbiztosító számára kamatmentesen kölcsön vehető forgóhitelhez való hozzájutás - az t az érzetet kell hogy keltsék az emberben, hogy az Európában Bismarck óta működő társadalombiztosítási rendszerrel szemben egy más típusú, az Egyesült Államokban még mindig működő magánbiztosítói rendszer preferálásával át kívánunk térni az európai modell ről erre az amerikainak nevezhető modellre. Ami önmagában még nem lenne baj, ha ez az amerikai modell nem bizonyította volna be teljes életképtelenségét, olyannyira, hogy a Clintonféle nagy, földcsuszamlásszerű választási győzelemben jelentős szerepe volt az amerikai politikai életnek. A társadalombiztosítás 4,55 százalékos működési költségével szemben a magánbiztosítók 2022 százalékos működési költséggel üzemelnek, legalábbis a két legnagyobb amerikai, a Blue Cross és a Blue Shield biztosítók esetében. A különbség nyilvánvalóan abból adódik, hogy a profit, a biztosítók haszna megjelenik, hiszen anélkül ezek nem működhetnének, és nem is tartanák célszerűnek a működésüket. Ezek után felvetődik az a kérdés, hogy miután a költségvetés bevételi oldala egy meg határozott összeg - hiszen az állam működésének ez a gazdasági alapja , ennek a meghatározott összegnek egy részét, 3 és fél milliárd forintnyi részét ezzel a rendelkezéssel elengednénk egy bizonyos jövedelmi csoport számára, azok számára, akik a magánbiz tosítást képesek igénybe venni, akkor ebből óhatatlanul következik, hogy ezt a 3 és fél milliárd forintot - egy adott költségvetési bevételi teljesítést figyelembe véve - a többi állampolgárnak kell befizetnie. Magyarul: azok számára biztosítunk preferenci át az adófizetők pénzéből, azok számára nyújtunk kedvezményeket, akik jövedelmi viszonyaik következtében nem képesek részt venni ebben a kedvezményezett biztosítási körben. Véleményem szerint ez igen súlyosan sérti a közteherviselés elvét, amely alapvető - még egyszer mondom: alapvető - a Magyar Köztársaság és a magyar állam történetében mintegy százötven éve, amióta az 1849es, bocsánat, 1848as áprilisi Országgyűlés a közteherviselés elvét elfogadta. 1849 áprilisában már más események dúltak, akkor nem ér tek rá ezzel foglalkozni. A példa, amit akkor az arisztokrácia, illetve a nemesség nyújtott a nemzetnek, talán hiábavalónak tűnik most, amikor a pénzügyminiszter úr az Érdekegyeztető Tanács ülése után elismerte, hogy meglepően merev magatartást tanúsította k a munkaadók oldaláról. Az ilyen merev magatartás jele az, hogy ez a törvényjavaslat hosszú évek kitartó munkája után - amit a magánbiztosítók lobbyzása jelentett - végre a Ház elé kerülhetett. Meg kell kérdezni tehát, kinek az érdeke, hogy ez az adókedve zmény bevezetésre kerüljön. A kinek az érdeke ugyan a római jogban büntetőjogi kérdés, de hát most még nem büntetőjogi ügyben teszem fel a cui prodest kérdését, hanem tényleg vizsgáljuk meg, hogy a kormánynak, illetve a pénzügyi kormányzatnak mennyiben érd eke ez a lépés akkor, amikor a pénzügyminiszter úr a költségvetési vitában a tisztelt Házhoz fordult, mondván, hogy nagy örömére szolgálna, ha a Ház elé olyan javaslatok, módosító indítványok kerülnének a képviselők részéről, amelyek elősegítenék a költség vetési egyensúlyt.
