Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 29 (41. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2613 Amit én megfogalmazok, ez egy ilyen indítvány, ez 3 és fél milliárd forinttal növelné a bevételt, tehát mindenképpen a költségvetési egyensúlyt segítené elő. Ezzel megpróbálunk eleget tenni pénzügyminiszter úr kérésének. Hogy ez a 3 és f él milliárd forint mekkora összeg egy átlag állampolgár számára, az nehezen lemérhető, de 3 és fél milliárd forintból megoldható lenne például az egészségügyben az, hogy nominálisan ne csökkenjenek az 1994. évi költségvetés előirányzatai. Tehát az infláció t figyelmen kívül hagyva, ugyanannyit kapjanak a működésképtelenség szélén álló kórházak, egészségügyi intézmények, ne lehessen Magyarországon, Semmelweis szülőhazájában kórházi fertőzésben elhunyt csecsemőkről, újszülöttekről olvasni, egy járványveszélyes középeurópai helyzetben ne kelljen attól félni, hogy nem lesz elegendő pénz oltóanyagok beszerzésére, ne kelljen attól félni, hogy az egészségügy működésképtelenné válik. S ez a 3 és fél milliárdnak még csak 2 milliárdnyi része. 1 milliárd az oktatás ige n feszített költségvetésének segítene, és akkor még mindig maradna félmilliárd forint a költségvetési egyensúly javítására. Tehát a pénzügyminiszter úrnak látszólag nem érdeke ennek az indítványnak a fenntartása, noha az Érdekegyeztető Tanácsban is keménye n érvelt emellett. Nyilván van egy másik, egy mögöttes érdek, és ez a mögöttes érdek egyértelműen megfogalmazódott a bizottsági vitákban a pénzügyminisztériumi előterjesztők részéről; azzal, hogy 20 százalék adókedvezményt adnak, és ezzel vesztenek 3 és fé l milliárdot, elősegítik a felhalmozást, a megtakarítást. Ugyanakkor a 80 százalék megtakarítás hozzásegíti az országot az eredeti tőkefelhalmozáshoz, ahhoz, hogy áttérhessünk egy piacgazdaságra. (11.20) Látszólag ez a 80:20 arány egy nagyon jó üzlet, amié rt már érdemes lemondani egy ilyen rövid távú 3,5 milliárdos haszonról. Itt azonban van két probléma. Az egyik az, hogy milyen a biztosítási tőke természete. A világban megismert - és miután Magyarországon nemzetközi biztosító társaságok, multinacionális c égek működnek, az állami tulajdon mindössze egy biztosítóban 25 százalék, tehát az egészben 5 százalék alatt marad, joggal következtethetünk a nemzetközi biztosító intézetek egyéb, hazai, törzs, szülőhazájukbeli magatartásából arra, hogy hogy fognak nálunk viselkedni. A biztosítási tőke - természeténél fogva - a kis kockázatkicsiny haszon elven kell hogy működjön. Ezt kívánja az üzleti tisztesség és a biztosítók több évszázados tapasztalata. A kis kockázat kicsi haszon például ahhoz vezet, hogy állítólag e gy belga magánbiztosítónál Van Goghképekben tartják a törzstőkéjüket. Nagyon bölcs dolog, mert a képek értéknövekedése - hosszú távon bebizonyosodott - nagyobb a mindenkori infláció növekedésénél. Az már kellemetlen, hogy ezt páncélszekrényben tartják, és így nem tudom megnézni ezeket a képeket. Ezen túl azonban ez a trezorálási típusú tőketartás valóban alkalmas arra, hogy a magyar gazdaságban működő tőkeként megjelenjék? A második gond, hogy amikor ez a tőke bekerül a biztosító intézetek igen jól szervez ett rendszerébe, akkor abban a pillanatban vonatkozni fog rá az a banktitok, illetve az annál még szigorúbb biztosítóintézeti titok, amire a pénzügyminiszter úr e Házban hivatkozott, magyarul: soha többé, semmilyen módon nem lehet követni ennek mozgását az állam, illetve a kormány részéről. És a biztosítók azon magatartására, hogy ezeket az összegeket esetleg a különböző biztosítási ágak között mozgatva, a valódi befizetések tényleges kifizetési kötelezettségeit elleplezik, erre nézve azért adódnak gyanújel ek. Két ilyen gyanújelet is említenék. Az egyik maga az, hogy ennek a törvénymódosításnak az elfogadását szorgalmazzák, hiszen amikor megvették a magyar biztosítókat, tudták, hogy mit vesznek, és akkor ez az adókedvezmény még nem létezett. Évek múlva hozom ányt kérni nem igazán tekinthető tisztességes üzleti magatartásnak. A másikra csak utalnék: akkor, amikor a gépjárműfelelősségbiztosítási befizetés összegét kívánták emelni oly módon, hogy erről a napi sajtóban olyan cikkek jelentek meg, miszerint a
