Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
2573 Országgyűlés az indítványt elfogadta. Először megadom a szót dr. Tímár György képviselő úrnak, aki felszólalási szándékát írásban előre jelezte, és módosító javaslata a jelentés, az ajánlás 8. pontjában található. DR. TÍMÁ R GYÖRGY (FKGP) : Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Meg kell mondanom, hogy nagy megdöbbenéssel vettem kézhez az ajánlást, amit szombaton kézbesítettek részemre, amely tartalmazta az idevonatkozó indítványom feletti bizottsági döntéseket. Természetesen azért, mert minden, megalapozottnak tűnő elvárásom ellenére elutasítást olvastam benne. Nem értettem, nem értem, és szeretném kifejteni nagyon röviden az idevonatkozó szempontjaimat. A javaslat 8. pontjába foglalt megfogalmazás a Be. 384. § (1) bekezdésének módosítására vonatkozik. Teljesen egyetértek Hegyi Gyula képviselőtársunk azon megállapításával, amelyben azt mondta, hogy törekedni kell a minél teljesebb kártérítés, kártalanítás foganatosítására annak a javára, akivel szemben megalapoza tlannak bizonyult az a retorzió vagy az a hátrány, amelyet utólag megalapozatlannak minősült büntetőjogi felelőssége kapcsán alkalmazott a hatóság. Ezt a lehető legtágabb értelemben kell venni. Erre a bázisra szeretnék alapozni, teljesen egyetértve Hegyi G yulával. Azonban akkor, amikor ez a törvényjavaslat igenigen leszűkített körre határozza meg a kártérítés tényalapjának terjedelmét, akkor meggyőződésem, hogy elmulasztotta a bizottság figyelembe venni azt, hogy egy bűnösség megállapításával kapcsolatosan nemcsak az a kár éri az utólag ártatlannak bizonyult áldozatot - mert itt az állami eljárás áldozatáról van szó , tehát nemcsak az a hátrány éri, amelyet a törvényjavaslat megfogalmaz. Igenis, tudomásul kell venni azt a tényt, amely a hatályos jogszabály okból következik, hogy a szabadságvesztésből való távozásától számítva is hátrányok érik. Például ha feltételesen volt szabadlábon, azt az időtartamot nem veszik figyelembe, ha utólag problémája volt az életben, mert nem rendelkezett hosszabb ideig erkölcs i bizonyítvánnyal. Szintén nem lehet azt mondani, hogy nem okozott neki kárt a büntetőeljárás. Aki ezt mondja, az egyrészt az élet tényeit nem veszi figyelembe, másrészt a hatályos jogot. Tudomásul kell vennünk azt a sajnálatos körülményt is, hogy a polgár i jogban egyébként meghatározott további károk is érték: vagyoni, nem vagyoni, személyiségi jogi, hogy ne soroljam tovább. Tehát akkor, amikor a törvényjavaslat - mindannyiunk tudomása szerint - a strasbourgi európai egyezményekhez közelít, ebből a szándék ból született, akkor megítélésem szerint elmulasztja ezt következetesen végigvinni. Sajnálatos módon elmulasztja érdemben figyelembe venni azt a magyar belföldi joganyagot, amely mindannyiunk számára az alkotmányból folyóan kötelező. Nevezetesen: az Alkotm ánybíróságnak azt a bizonyos 66/1991es döntését, amely egyértelműen meghatározta, hogy mindennemű hátrányért ő kártérítési követeléssel léphet fel. Én a magam részéről úgy érzem, egy jogszabályszerkesztési hibáról van csak szó akkor, amikor elmulasztották figyelembe venni ezeket a momentumokat, és az általam előterjesztett indítvány - amelyet a vonatkozó módosítás 5. pontjaként iktatott az igen tisztelt Ház - ezt igyekezett volna pótolni. Remélem, hogy képviselőtársaink egyetértenek azzal a gondolatsorral, amelyet most csak vázolni akartam. Szeretném elkerülni, hogyha utólag olyan érzésünk lenne, nem előreléptünk azon az úton, amelyet kitűzött maga számára a kormányzat, hanem bármilyen tévedés folytán sajnos visszafelé sikerült ez a lépés. Igenigen kár len ne, ha az érintett személyek, akik joga itt most nem teljesedett ki, hanem csökkent, Strasbourghoz fordulnának, a strasbourgi emberi jogi bírósághoz, és ott sorozatban születnének meg azok a döntések, amelyekre képviselőtársam már utalt. Tehát én kérem önö ket, minden személyi szemponttól függetlenül, hogyha már magunkévá tettünk, ha hazánk magáévá tett egy olyan nemes úton való továbbhaladást, amelyet valóban már sok évvel korábban meg kellett volna tenni, akkor teljes értelmében, minden terjedelmében próbá ljunk ezen az úton végighaladni. Tulajdonképpen ez az indítványom lényege. Köszönöm szépen. (Taps.)
