Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László):
2571 De hogy rátérjek a konkrét javaslatra, a törvényjavaslat az egyezménybe n foglalt ártatlanság vélelmének megfelelően tágítja a kártalanítás alkalmazásának körét az előzetes letartóztatás és az ideiglenes gyógykezelés tekintetében. Sajnos igen hosszú volt az az út, amit a magyar büntetőjognak be kellett járnia ahhoz, hogy az ár tatlanság vélelme elnyerje az őt megillető helyet az igazságszolgáltatás rendszerében. Nehezen sikerült szakítani azzal a szemlélettel, amely látszólag nüansznyi megkülönböztetéssel a mindenki ártatlannak tekintendő, amíg bűnösségét nem bizonyították elv h elyett a senki nem tekinthető bűnösnek, amíg bűnösségét nem bizonyították elvet vallotta. Tudomásul kell venni, hogy a jogállamban csak egyfajta ártatlanság létezik. Sajnálatos, hogy az eljárásjogi törvény 3. §a szóhasználatában még mindig olyan kifejezés t használ, ami egyfajta morális diszkrimináció lehetőségének ágyaz meg. Nem lehet ugyanis megítélésünk szerint megkülönböztetést tenni a 283. § 1/a és 1/b pontja között, amely szerint a cselekmény nem bűncselekmény, ha azt a terhelt nem követte el, illetve ha nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, bár a cselekményt a terhelt követte el. Ezt a kétfajta különböző ártatlanságot, amely - hangsúlyozom - egy morális diszkrimináció lehetőségét fenntartja, nem tartjuk elfogadható nak. A javaslat ezt a megkülönböztetést a kártalanítás szempontjából ugyanakkor megszünteti, ám a törvény szövege formálisan ezt a megkülönböztetést fenntartja. Álláspontunk szerint ez nem tartható, mert változatlanul elkülöníti egymástól az egyes terhelte ket, még ha ez az elkülönítés - idézőjelben mondom - "csak erkölcsi jellegű is marad". Tehát ez a konkrét módosító javaslatunk a 20. §ra vonatkozóan erre irányul. Elmondanám még azt is, hogy a kártalanítás szempontjából tartalmilag is problémásnak látjuk a törvényjavaslatnak néhány olyan pontját, amelyek kizárják a kártalanítás lehetőségét és erre szeretnék most utalni Hack Péter és Hegyi Gyula vitájával kapcsolatban is. A 383. § (2) és (3) bekezdése négy olyan esetet jelöl meg, amikor ki van zárva a kárta lanítás lehetősége. Ezek közül aggályosnak tűnik a (3) bekezdés a) és b) pontja megítélésünk szerint. A törvényjavaslat indoklása szerint ezekben az esetekben azért nem jár kártalanítás a terheltnek, mivel maga szolgáltat okot arra, hogy személyi szabadság ától megfosztassék. Például a hatóság elől elrejtőzik, megszökik, szökést kísérel meg, illetve úgymond, neki felróhatóan okot szolgáltat arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék. Ne felejtsük, képviselőtársaim, hogy az állam és az egyén nincs azon os helyzetben. Az állam a maga hatalmas apparátusával és a rendelkezésre álló kényszereszközeivel lép fel a büntetőeljárás során és a törvény szerint őt terheli az a kötelezettség, hogy az anyagi igazságot kiderítse. Amennyiben ez a rendelkezésre álló lehe tőségek felhasználásával nem sikerül, neki kell viselnie az ezzel járó következményeket. Az egyén, ha egyszer a büntetőeljárásban gyanúsítottként szerepel, bármilyen törvényes eszközt igénybe vehet védelmére. Így például joga van arra is, hogy hallgasson. Meglehetősen furcsa lenne, ha e törvényes jogát gyakorolja, és erre hivatkozással mondanák később rá, hogy neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék. Az ilyen gumiparagrafusok kiiktatása a jogrendszerünkből minde nkinek, megítélésem szerint, kötelező házi feladata lenne. Ami pedig az elrejtőzést, szökést illeti, már mások is a viták során rámutattak arra, hogy a terhelt kerülhet olyan helyzetbe, amikor úgy véli, ártatlansága ellenére a körülmények kedvezőtlen alaku lása miatt az a veszély fenyegeti, hogy súlyosan elítélik. Ki vetheti ilyenkor szemére az elrejtőzést vagy a szökést? Módosító javaslatunk tehát arra irányul, hogy az ilyen személyeknek is járjon a kártalanítás. Köszönöm szépen. A másik két módosító javasl atom indoklására akkor fogok visszatérni, amikor odaérkeztünk. ELNÖK (dr. Salamon László) :
