Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2560 ruházhasson és fektethessen be, amit a normatív adókulcs 50 sz ázalékos csökkentése biztosít, azért elég erős az érdekeltség arra is, hogy minél olcsóbban lehessen osztalékot kivenni a vállalkozásból. Ezért az volt az induló javaslat, hogy 25ről menjünk le 15 százalékra. Mondanom sem kell, hogy ezzel nincs mit kezden i. (17.20) Aztán ez így ment szépen fölfelé - a végét mondom: 25 százalékról 23 százalékra ajánljuk csökkenteni az osztalékadót. Jelentem tisztelettel, ez 1 milliárd forintjába kerül a költségveté snek, de azt gondolom, ezt az 1 milliárdot azért a társasági adóban egy alaposabb ellenőrzéssel be lehet szedni, tehát emiatt nem fogunk visszavonulni a tervezett társaságiadóbevételektől. Azt gondolom, öröm a Ház számára az, ami nem állt tőlünk eddig sem távol, de most konkretizáltuk - négy konkrét ügyet mondanék: A lízingelés áfáját nem változtatjuk meg úgy, ahogy azt eredetileg akartuk, tehát magyarul: a lízingdíjak részletfizetéséhez igazodik az áfafizetési kötelezettség, és amikor befejeződik, akkor k erül sor a termékátadásnak megfelelő áfafizetési kötelezettségre. Ilyen, ami széles körben fölmerült a vita során a Házban, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúak adókedvezménye és ennek a hatása ne romoljon '94hez képest az átalakítás nyomán. Talán emlékez nek rá: 100 ezer forintig adómentes volt a szellemi szabadfoglalkozású körben élvezett jövedelem. Ez - maximum 44 százalékos adókulcs mellett - 44 ezer forintos adókedvezményt jelentett. Ez az új javaslatban már csak 25 ezer lett volna. Hogy ne következzék be ez a csökkenés, azt ajánljuk, hogy 50 ezer forintig lehessen leírható az adóból, ez tehát a 44 ezerrel szemben egy szerény, 6 ezer forintos adókedvezménybővítést jelent a szellemi szabadfoglalkozásúak részére. Ezt is ajánlani fogjuk a háznak. Hogy a k önyvbeszerzést - amely eddig is az alsó áfakulcsba tartozott, a 10 százalékba - ne terhelje a plusz 2 százalék, a piaci viszonyokat azonban ne torzítsuk, ezért a könyvtári szolgáltatásokat ajánljuk bevonni a forgalmiadókötelezettség körébe, ami annyit jel ent, hogy minden, könyvtári szolgáltatást terhelő költség után vissza lehet igényelni az áfát. Praktikusan: minden könyvtári könyvbeszerzés és más beszerzés lényegében áfamentessé válik e javaslat elfogadása esetén. Még körülbelül tizenöt ilyen konkrét ad óügy van - talán még kettőt említenék, és aztán tényleg befejezem. Miután a kárpótlási program végrehajtása keretében nagyon sok mezőgazdasági termelő vagy tulajdonos jutott kis, apró parcellához - aminek a hasznosítása részben bérlet formájában történik m eg , elég általánosan felmerült az az igény, hogy a földhaszonbérletből származó jövedelmeket ne vonjuk össze a személyi jövedelemadó alapjával, és ne progresszíven adóztassuk. Ez közgazdaságilag ugyan nem igazán okos dolog, és nem célszerű ilyenfajta kül önbséget tenni a különböző bérletből származó jövedelmek között, de a helyzet speciális: a kárpótlás egyszeri, e tekintetben a kialakult szituáció egyszeri. Éppen ezért akceptálható bizonyos jövedelemhatárig. Ez pedig úgy szól, hogy évi 50 ezer forintos ha szonbérig 20 százalékos forrásadót kell majd fizetni - ha a parlament elfogadja , az összevont progresszív személyi jövedelemadótételekkel szemben. Óriási - és ez az utolsó, inkább már csak a színek kedvéért mondanám - népszerűségnek örvendett a cégadó, természetesen elsősorban munkaadói oldalról. Nagyon sok érdekes és kevésbé érdekes ötlet és javaslat hangzott el, hogy mit tegyünk önmagunkkal és a cégautóadóztatással... (Derültség.) Az volt a véleményünk, hogy - az eredeti gondolatot nem félredobva - fi nomításokra szükség van. A finomítások háromirányúak: 1. Tételesen fölsoroljuk, hogy mely körre nem vonatkozik ez a bizonyos cégautó után fizetendő fix adótétel: a költségvetési szervek és a társadalmi szervek teljes köre, a karitatív szervek, az
