Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
2509 (12.50) Ha tényleg realizáló dott az export vagy az értékesítés, akkor a hitel egészét vagy egy részét támogatásként kapja meg mind a kereskedő vagy feldolgozó, mind a termelő. Ha ennyire radikális lépésre a kormány egyszerre nem tudja rászánni magát, akkor javaslom a pénzügyminiszter úrnak, hogy a rendszer bevezetésére - mintegy szoktatásként - az exporttámogatás keretéből mondjuk 10 milliárd forintot csoportosítson át az exporttermeltetés támogatására. Ha tehát a benyújtott költségvetést nem támogatom, az nem azért van, mert kevésnek tartom a mezőgazdaság támogatását - annak ellenére, hogy az a reális igényekhez viszonyítva valóban kevés , hanem azért nem támogatom, mert nem szolgálja a szükséges szerkezeti változásokat, sőt bizonyos káros tendenciákat konzervál, vagyis nincs biztosí téka a pénzek hatékony felhasználásának. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. A következő felszólaló Gaál Gyula a Szabad Demokraták Szövetségétől. Megadom a szót, őt majd Varga Mihály képviselő úr fogj a követni. GAÁL GYULA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jövő évi költségvetés általános vitájának utolsó napjához értünk ma. Úgy érzem, indokolt összefoglalni mindazokat a gondolatokat, amelyeket a Szabad Demokraták Szövetsé ge képviselt ebben a költségvetési vitában, és a rendelkezésemre álló idő alatt próbálok néhány egyéb felvetésre is reagálni, ami az eddigi vita során elhangzott. Annál is inkább indokoltnak érzem azt, hogy azért saját véleményünket pregnánsan szögezzük le , hiszen Boross Péter úr a saját szónoklatát azzal indította, hogy nem tudja, kinek is a költségvetése ez a jelenleg tárgyalt tervezet, hiszen szerinte Pető Iván a vezérszónoklatában kellő távolságot tartott, és kvázi elhatárolta magát ettől a költségvetés től. Hogy ilyen félreértés ne maradjon meg senkiben, szükségesnek tartom a mi álláspontunkat összefoglalni. Ha összefoglalom a kritikákat, amelyek a költségvetés kapcsán elhangzottak, talán két fontos pontban lehetne őket megfogalmazni. Az egyik típusú kri tika azt mondja, hogy az a baj ezzel a költségvetéssel, hogy az előző évek költségvetéseinek a folytatása, semmilyen fordulatot nem hozott, ugyanaz a szerkezet és ugyanazok a tendenciák élnek benne továbbra is, mint az elmúlt években. A kritikák egy másik csoportja pedig azt fogalmazza meg, hogy az a baj ezzel a költségvetéssel, hogy szemben az előző évek költségvetéseivel és gazdaságpolitikájával - amelyek eredményeképpen egy gyümölcsöző növekedést élvezhetünk jelenleg a gazdaságban , ez a költségvetés a maga restrikcióival megfojtja ezt a növekedést, ellehetetleníti a gazdaság kilábalását a bajból. Szabó Iván előttem körülbelül egy órával úgy fogalmazott, hogy nincsen cél, nincsen jövőkép a költségvetés mögött. Ez az egymásnak részint ellentmondó két véle ménycsoport okkal felvet egy sor kérdést: ha ez a véleménye az ellenzéknek, hogy nem változott meg szerkezetében és minőségében ez a költségvetés, annak örülniük kellene, hiszen akkor folytatja az eddigi évek hagyományait, vagy ha mégsem folytatja, akkor m i is itt valójában a helyzet? Úgy gondolom - és ez az álláspontunk is, ennyiben szólt képviselőcsoportunk vezérszónoklata talán tartózkodóan a költségvetés kapcsán , hogy jelentős kényszereknek engedett a kormány, amikor ezt a költségvetést megtervezte és benyújtotta. A költségvetés részint kényszerek, részint a szabad elhatározások között mocorog valahol, ebben az évben, ebben a költségvetésben nagyon kis területe volt a szabad elhatározásoknak és nagyon erősek voltak a kényszerek, amelyek meghatározták, hogy milyen típusú, milyen eszközökkel operáló költségvetést terjeszt be a kormány. Meghatározott ez a költségvetés azáltal, hogy az elmúlt évek gazdasági folyamataira épít, tehát azokkal a lehetséges bevételekkel tud kalkulálni és azokkal a szereplőkkel, amelyek az elmúlt években ebben a gazdaságban kialakultak. Olyan jövedelemtermelő képességgel kell számolnia, ami az elmúlt években kialakult, ehhez képest tudja előirányozni a különböző terheket és azok
