Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
2510 csoportosítását a jövedelemtulajdonos csoportok közö tt. De ugyancsak az örökség határozza meg a mozgásterét akkor is, amikor az állami feladatokon gondolkodik, azon, hogy milyen feladatokat kell ellátni központi forrásokból, és hogy ezt milyen intézményrendszeren keresztül valósítja meg. Nyilvánvaló, hogy e gy költségvetés nem alkalmas eszköz arra, hogy újjáteremtse a költségvetési intézményrendszert, inkább foglya ennek az adott struktúrának, nem pedig szabad átalakítója. A költségvetés csak azt teheti meg, hogy különböző módon differenciál az egyes intézmén yek között, de hogy ne alkalmazkodjon ezek létéhez és struktúrájához, azt nem teheti meg. Ilyen értelemben tehát jelentős kényszerpályán mozog a költségvetés és nem utolsósorban - amiről talán a legtöbb vita folyt - jelentős kényszerpályán mozog azáltal, h ogy milyen gazdasági egyensúlyi helyzetet örökölt. De abban egyetértés van nagyjából a terem bármelyik oldalán ülő képviselők között, hogy baj van. A különbség csak az, hogy ki mit lát ezen baj okának és hol ragadja ezt meg. Az ellenzéki képviselőtársaim f elszólalásából rendre az a kép rajzolódik ki, hogy a baj oka maga a költségvetés. Attól lesz baj a gazdaságban, hogy ilyen ez a költségvetés, amilyen, ez fogja tönkretenni a jövő lehetőségeit. A másik oldalon ülők véleménye szerint pedig azért van baj, mer t olyan egyensúlyhiányt örökölt az ország mostanra, olyan egyensúlyhiányba sikerült beledolgoznia magát, ami megakadályozza, hogy ugyanolyan módon folyhasson tovább a gazdasági tevékenységek finanszírozása, illetve a közösségi fogyasztás, az állami feladat ok finanszírozása, mint az elmúlt években. Úgy érzem, ezeknél a típusú kritikáknál, amelyek a költségvetés szemére hányják azt, hogy megakadályozza a gazdasági növekedés további kibontakozását, megerősödését, kétféle fogalom csúszik vagy keveredik össze. S okan hivatkoznak a költségvetéshez benyújtott mellékletre, illetve számítási anyagokra, amelyek bizonyos prognózisokat tartalmaznak. Ezek a prognózisok valóban nem jeleznek előre különösen nagy növekedést, hadd hivatkozzam megintcsak Szabó Iván mai szavair a - csupán azért rá, hiszen ő beszélt a mai napon és nem akarok sokkal régebbre visszanyúlni : ő kiemelte az építőipari teljesítményt és a beruházásokat, hogy milyen növekedésösztönző költségvetés ez, amelyik ilyen csekély teljesítménynövekedéssel számol a különböző területeken. A probléma most az, hogy ezeknek a teljesítményértéke, az erre vonatkozó becslés egy prognózis, nem pedig a kormány elhatározása, hogy ennyi legyen. Nem a költségvetés számaiból következik, hogy az építőipar teljesítménye mennyire fog növekedni vagy nem fog növekedni, nem is a kormány elhatározott döntésétől függ, hogy a beruházások nagyságrendje hogyan fog alakulni; ez egy prognózis. Tehát azt bírálni, hogy azért nem tetszik a költségvetés, mert ezt prognosztizálja a kormány, az ne m igazán jó területe a bírálatnak. Bírálni - azt gondolom - azokat az intézkedéseket kellene, amelyek a költségvetés számai mögött valóban megjelennek. Itt pedig úgy gondolom, nem lehetne találni olyan intézkedéseket, amelyek a növekedés korlátozását irány oznák elő, bármilyen értelemben szűkebbre szabnák a gazdasági tevékenységek mozgásterét, mint az elmúlt időszakban. (13.00) Impozáns számsorokat is hallottunk. Talán Kádár Béla volt az, aki egy egész sor teljesítménymutatót sorolt fel múltkori vezérszónokl atában, kiemelte a GDP növekedési ütemét, az ipari termelését, az exportot, a beruházásokat, a megtakarításokat, csak érdekes módon - úgy érzem - azokat a számokat felejtette el megemlíteni, amelyek egy másfajta gondolatmenetet, azt a kényszerek által megh atározott gondolatmenetet támasztották volna alá, ami a kormány költségvetése mögött megjelenik. Elfelejtette tehát megemlíteni, hogy ez a GDPnövekedés és iparitermelésnövekedés nemcsak exportteljesítménynövekedést jelentett, hanem az importnak ezt a mé rtéket is meghaladó növekedését. Tehát miközben az export tényleg 14 százalékkal növekszik ebben az évben - úgy tűnik - az import még ezt is meghaladó mértékben növekszik. Tehát egy olyan növekedésnek lehetünk tanúi, ami a saját korlátaiba ütközik. Ugyancs ak elfelejtette megemlíteni a folyó fizetésimérleghiány növekedését, azt, hogy miközben már tavaly is jelentős mértékű fizetésimérleghiány volt, ez az idén növekszik. Ez teljesen nyilvánvalóan következik persze az előző két adatból. Ha az import növekedé se meghaladja az
