Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MIAKICH GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - MIAKICH GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2508 költségvetésben. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezetében az ag ráregyetemekre több mint 8 milliárd, a tangazdaságokkal és az egyetemekhez kapcsolódó kutatóintézetekkel együtt összesen 9770,5 millió kiadás van tervezve. Meglepő módon a mezőgazdasági középfokú oktatás viszont az FM fejezetében szerepel, ugyanígy az egye temekhez nem tartozó agrárkutató intézetek is, csaknem hárommilliárd forintos kiadási előirányzattal. Együtt szemlélve az agrároktatást és kutatást, a költségvetés csaknem 15 milliárd forintot irányoz elő a kiadásokra. Felvethető ezek után a kérdés, hogy ezeket az előirányzatokat soknak vagy kevésnek minősítjüke. Lehet, hogy tőlem - mint ellenzéki képviselőtől és mint az agrárfelsőoktatásban dolgozó szakembertől - automatikusan elvárhatják vagy elvárják egyesek, talán még a kormánypártok oldalán ülő ked ves képviselőtársaim közül is némelyek, hogy keveselljem a mezőgazdaság, az agrároktatás és kutatás támogatását. Ez túl egyszerű és olcsó dolog lenne. Ha egy szinte kilátástalan termelési és értékesítési nehézségekkel küszködő mezőgazdasági termelőnek - l egyen az akár szövetkezet, akár magángazdálkodó - azt mondom vigasztalásként, hogy: nézd, az állam összesen csaknem 120 milliárd forintot költ arra, hogy közvetetten vagy közvetlenül a mezőgazdaságot segítse - akkor egyszerűen nem fogja elhinni, mert ő ebb ől nem érez semmit. Ugyanez vonatkozik a 35 milliárdos exporttámogatásra is. Hasonlóképpen, ha mondjuk az agrártudományi egyetemen egy 30 ezer forint körüli fizetésű tanársegédnek, akitől egyre többet követelnek, azt mondom, hogy: nézd, az agráregyetemek 9 770 millióba kerülnek - nem hiszi el, vagy - elnézést - elküld valami rossz helyre engem. Higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy magam is megdöbbentem, amikor a számokat összeadogattam: mert ha az adófizetők egyre nagyobb terheit látjuk, akkor nekik r ettenetesen sok ez a pénz. Valahol tehát óriási bajok vannak a költségvetés mögött lévő struktúrával. Lehet, hogy egyes körökben nem leszek népszerű, de mégis fel kell vetnem, hogyha a költségvetési pénzek felhasználásának hatékonyságát nézzük, akkor az eg yébként valóban szűkös kereteket is soknak kell tartanunk. Az egyik vidéki agráregyetem rektora nyilatkozta nem régen, hogy náluk 140 százalékra növelték a hallgatói létszámot, de hozzátette, hogy az is igaz, hogy a végzős hallgatók 80 százaléka olyan állá sokban helyezkedik el, amelyeknek semmi közük nincs a mezőgazdasághoz. A 14 milliárdos nagyságrendű, agrártermelési költségeket csökkentő támogatás és a 35 milliárdos exporttámogatás véleményem szerint idegen a piacgazdasági rendszertől. Ezzel kapcsolatban már nagyon éles szóváltások elhangzottak itt, hogy ez sok vagy kevés. Én megintcsak nem ezt kívánom vitatni. Ma az történik a magyar mezőgazdaságban, hogy a termelő elkezd termelni; megkapja a vetési és üzemanyagtámogatást - vagy esetleg még más támogatá sokat - anélkül, hogy tudná, hogy mondjuk egy év múlva mit fog kezdeni a termékkel. A feldolgozók és a kereskedők pedig körüljárnak, szétnéznek, hogy mi van olyan, amit megvehetnének, esetleg exportálhatnának. Felveszik az exporttámogatást, és számukra lát szólag minden rendben van, miközben a mezőgazdaság szerkezete semmit sem változik. Természetesen pozitív témákkal is találkozunk: ilyenek az exporttermeltetés, illetve ilyenről olvashattunk a napokban Bábolna és az IKR kezdeményezésében. Ha az ilyen vagy h asonló kezdeményezések nem válnak általánossá, akkor nem sok remény van, hogy a mezőgazdaság szerkezete valóban átalakul. Többen is fölvetették, de mégis úgy gondolom, hogy legélesebben Bauer Tamás képviselőtársam fogalmazta meg, hogy radikális struktúravá ltozás nélkül nem lehet előrelépni. A mezőgazdaságban a radikális szerkezeti változást szerintem az szolgálná, ha a három nagy tételt: a költségcsökkentő támogatást, a mezőgazdasági alapot és az exporttámogatást egy keretbe összevonnák. Ezután, aki reális export- vagy belföldi piaci értékesítési lehetőséget tud előre feltárni, az kapjon hitelt, és ugyancsak hitelezéssel finanszírozza a termelést, adjon szaktanácsot, és segítse megszerezni a szükséges eszközöket.
