Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MIAKICH GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - MIAKICH GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2507 exporttámogatások célszerű és hatékony felhasználása. Rájöttem azonban, hogy a költségvetés logikája nem követi a józan paraszti ész logikáját, vag yis arra, hogy a mezőgazdaságnak szánt exporttámogatást nem a Földművelésügyi Minisztérium fejezetében, hanem a Pénzügyminisztériumnál kell keresni. Mielőtt bárki félreértene, szeretném hangsúlyozni, hogy tudom, hogy ez a régebbi múltból örökölt olyan prob léma, amelynek fenntartása különösebben nem zavarta az előző kormányt sem, de a mostani kormány sem kíván ezen változtatni. Az első kérdés tehát, amivel szeretnék foglalkozni, a költségvetés szerkezete, amelynek megvilágítására a hozzám legközelebb álló me zőgazdaságot használom fel példaként. Abból az alapvető szervezési elvből kellene kiindulni, hogy a feladat, a hatáskör és a felelősség egybe kell hogy essék. (12.40) Ezzel szemben, ha választ akarunk adni arra, hogy mennyi is a mezőgazdaság összes támogat ása, illetve a költségvetés erre szánt összege, akkor minimálisan három fejezetet kell megvizsgálnunk. Ha az összegek nagyságrendjét követjük, akkor furcsa módon első helyen a Pénzügyminisztérium szerepel. Csak azokat a tételeket alapul véve, amelyekről én is egyértelműen meg tudom állapítani, hogy a mezőgazdaságra vonatkoznak, itt szerepel a meliorációs és öntözésfejlesztési beruházások támogatása, a mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatás, a reorganizációs program, az agrárpiaci támogatás és álla mi felvásárlás, továbbá az agrártermelés költségeit csökkentő támogatás, összesen 64,6 milliárd forint összegben, ami a mezőgazdasággal kapcsolatos összes - bevételekkel csökkentett - kiadásoknak 61,8 százaléka. Ha a szoros értelemben vett gazdasági jelleg ű költségvetési kiadásokat nézzük, akkor viszont a Pénzügyminisztériumnál szerepel a kiadások csaknem 70 százaléka. Erre valaki azt mondhatná, hogy: nem baj, fő az, hogy egyáltalán ilyen jelentős összegeket tud a költségvetés a mezőgazdaságnak szánni. Nem hiszem, hogy dr. Lakos László földművelésügyi miniszter úr olyat tenne, de mégis ezek után - mondjuk, egy vidéki gyűlésen, ahol a kis- és nagytermelők azért támadják őt, hogy miért nincs több támogatás a mezőgazdaságnak - jogosan megtehetné, hogy rámutat a pénzügyminiszter úrra, és azt mondja, hogy: nézzétek, ott van ez az ember, nála van a pénz, kérjetek tőle többet! A problémának azonban ez csak a formális része. Az igazi kérdés az, hogy biztosíthatóe így a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés hatékony irányítása, a megfelelő struktúraváltozás irányába történő befolyásolása. Ha még figyelembe vesszük, hogy az élelmiszeripari és exportügyekben az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak milyen szerepe van, illetve hogy az élelmiszeripar és az állami mezőgaz dasági vállalatok privatizációjában a földművelésügynek igazi meghatározó szerepe nincs, akkor elfogadhatjuk az olyan elemzéseket, mint amit a napokban olvastam Félix Pétertől a Heti Világgazdaságban; idézem: "Továbbra is fennmaradt az agrárirányítás koráb bi rendszere, amelyben az ipari, a pénzügyi és az agrártárca párhuzamos, azonos munkát végző főosztályai vitatkoznak egymással, s a hozott döntések felelőseit lámpással sem lehet megtalálni." Szerintem a leglényegesebb lépések még ennek a költségvetésnek a keretében meghozhatók lennének, természetesen az ehhez szükséges szervezeti változtatások végrehajtásával együtt. Feltételezem, hogy azzal a szervezési alapelvvel mindenki egyetért, hogy egy feladatnak konkrét felelőse kell, hogy legyen, és azzal, hogy eh hez a feladathoz meg kell kapni a szükséges hatáskört és eszközöket. Tudom viszont, hogy a megszokott rutinokat és a szervezeti struktúrák tehetetlenségét és ellenállását a legnehezebb legyőzni. Ehhez kell a kormánynak igazi bátorság, ha valóban egyszerűbb , olcsóbb és kevesebb bürokráciával járó kormányzást akar. A mezőgazdaságot érintő költségvetési előirányzatok nagyságrendileg második legnagyobb összege a Földművelésügyi Minisztérium fejezetében található, 38 337,6 millió forinttal, ami a teljes mezőgazd aságot érintő költségeknek csupán 30,9 százaléka, tehát kevesebb mint egyharmad része. Az agrárágazatot szolgáló oktatási és kutatási feladatok ugyancsak széttagoltan szerepelnek a
