Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 5 (8. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. HALLER ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
26 söpörni majd egyszerű mo ndattal az asztalról: Na, megint hangoskodik az ellenzék. Tehát a politikai vita, ha megkapja valóban a politika vita jellegét, akkor a virtuálisból nyilvánvalóan átmegy a reális kegyes malaszt körébe. Félreértés ne essék, a kegyes malaszt címszóval illete tt rendelkezések kétségtelenül egy parlamenti ellenzék számára biztosított garanciáknak minősülnek. De ezek a garanciák valójában csak egy óriási erejű sodrás felé kinyúló törékeny ágacskák, amikben a pillanatnyi megkapaszkodás is szinte reménytelen vállal kozásnak tűnik. A parlamentáris demokrácia érdekében magába a sodrásba kellene beleépíteni a garancia zsiliprendszerét, mert akkor ez a sodrás nem pusztító jellegű lesz, mert a zsiliprendszer fékezni tudja a pusztító sodrást. Ez a Házszabály valójában akko r fog igazán jól működni, ha a - kétségtelenül a választók akaratából és a választási jogszabály alapján létrejött - jelenlegi arányszám módosul, és a sodrás elviselhetővé válik. Engedjenek meg az általános vita keretében néhány kérdésről, néhány részletké rdésről egykét mondatot. Vitatható, hogy a Házszabályba foglalt, a távolmaradást az alapdíj csökkentésével szankcionáló határozatot nem kellett volnae beépíteni a képviselők jogállásáról szóló törvénybe. Nem tekinthetőe hamvába holt megoldásnak az el ne m fogadott interpellációk következményeinek a szabályozása, hiszen az utolsó lépcső, hogy az Országgyűlés a hatáskörrel rendelkező bizottságot intézkedési javaslat kidolgozására kéri fel - és kész. Túlzottan rózsaszínű az indokolásban felcsillantott az a r eménykedés, hogy az új Házszabály meg tudja majd gátolni a képviselői jogokkal való visszaéléseket, azokat a méltatlan közjátékokat, amelyek az elmúlt négy évben lejáratták a demokratikusan választott Országgyűlést a magyar közvélemény előtt. A szigorúan megfogalmazott, elítélő kritikát azért én egy kicsit méltánytalannak és eltúlzottnak, a változás reményét pedig kissé megalapozatlannak tartom, mert nyugodjunk bele, hogy az Országgyűlés nem csak a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképvisele ti szerve, amely a népszuverenitásból eredő jogokat gyakorol, hanem egy kicsit az alkotmányos demokráciának a színpada is, ahol a nyilvánosság miatt elfojthatatlan a szereplési késztetés, és ahol nemcsak értelmi érvek, hanem a vita hevében szenvedélyek is ütközhetnek, és a rendreutasítás, valamint a szó megvonása szerintem nem lesz alkalmas a szenvedély túlcsordulásának a meggátlására. Hálátlanság lenne az Országgyűlés részéről, ha a plénum előtt nem történne említés a tervezet elkövetőinek az érdemeiről. H ack Péter már sorolt egy névsort, azokat nem kívánom megismételni, de azért név szerint említsük meg az elmúlt ciklus ügyrendi bizottságának a tevékenységét és benne a Dávid Ibolya tevékenységét. Én külön szeretném megemlíteni Hack Péter tevékenységét ebbe n az előkészítésben és abban a rugalmasságban, ahogy a Házszabály a jelenlegi formájáig módosult. Utána most már a - nem tudom: - hatpárti vagy ötpárti egyeztetésben részt vett személyeket is nevezzük már meg név szerint: Bihari Mihályt, Gáspár Miklóst, Tr ombitás Zoltánt. A Házszabály tervezetének az indokolása nagyon szép mondatokat rögzít. A Házszabálynak biztosítania kell a képviselői tevékenység szabadságát, ugyanakkor az Országgyűlés tevékenységét szervezetté, hatékonnyá kell tenni, s meg kell találni azokat a megoldásokat, amelyek az eredményes munkát a legjobban biztosíthatják. Befejezésül meg kell állapítani, hogy az alkotás ugyan nem rendelkezik, s nyilvánvalóan nem is rendelkezhet a tökéletesség minden kellékével, de a kitűzött célnak és az elvárás oknak megfelel, s valójában most rajtunk: az ördögökön a sor, hogy lelkiismeretes munkával és a ránk mért felelősséggel a hatékony munka műhelyévé tegyük a parlamentet, s a mandátum lejártakor kivívjuk a minket megválasztó angyalok megérdemelt elismerését.
