Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 5 (8. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DEMETER ERVIN (MDF):
27 Tudom, hogy a nem nagy létszámú frakciónk szavazata nem elengedetlettenül szükséges a kétharmados többséghez, de igenlő szavazatunkkal hozzá kívánunk járulni a konszenzust tükröző még fényesebb eredményhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Salam on László) : Köszönöm. Megadom a szót Demeter Ervin képviselő úrnak a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. DEMETER ERVIN (MDF) : Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Egy ellenzéki és egy ilyen igen kisebbségben levő képviselő bizony nagyon nehéz helyzetben van , amikor hozzá akar szólni egy olyan javaslathoz, jelen esetben egy országgyűlési határozathoz, amibe szeretné a véleményét beletenni és támogatókat kíván szerezni. Ebből a pozícióból ez reménytelen vállalkozásnak tűnik mindaddig, amíg nem érez az ember ol yan serkentő és olyan támogató hozzászólásokat, amik ezt lehetővé teszik. Én is csak ezért merem elmondani hozzászólásomat, hisz meg kell hogy mondjam, az én véleményem a jelenlevő Házszabályról nem egyezik a többség által megfogalmazott és az öthatpárti, nem is tudom hány párti tárgyaláson alkotott véleménnyel. Én egy kicsit másképp látom, és szeretném ezeket az eretnek gondolataimat e hozzászólás keretében elmondani. Biztatást jelentett számomra, hogy az előterjesztő, amikor felvetette azt a kérdést, hog y miért kell új Házszabály, akkor az érvei között jelentős súllyal szerepelt: azért, mert az egy egypárti Házszabály volt, s azért, mert nem adott elég kisebbségi jogosítványt a parlamentben ülő kisebbségnek. Egy házszabálynak elsődlegesen azt kell biztosí tani, hogy racionálisan, szervezetten, gyorsan és alaposan hozzuk meg a döntéseket, de emellett biztosítani kell a kisebbségnek a jogait is. Én helyzetemből adódóan ez utóbbival kívánok elsődlegesen foglalkozni. Úgy gondolom, hogy ha a képviselők jogosítvá nyait számba vesszük, meg kell találni azokat a mankókat vagy azokat az alapvető jogosítványokat, amik egy képviselőt megilletnek ahhoz, hogy a munkájukat végezhessék. Ezt nem találtam meg az előző Házszabályban, ami deklarálná azokat a jogokat, amivel a k épviselő élni tud, s próbáltam keresni egy olyan jogi közeget, ahol valamilyen formában ez megfogalmazásra kerül. Nyilvánvaló, hogy az én légből kapott ötleteim itt nem kaphatnak kellő támogatást, ezért kerestem egy olyan törvényt, ahol már a '90es válasz tást követően kialakult egy olyan széles körű konszenzus, ami egy képviseleti demokrácia működési szabályait tartalmazza. Ez a széles körű konszenzus megítélésem szerint az önkormányzati törvényben jelentkezett, amikor az önkormányzati képviselőknek a joga it és kötelezettségeit a törvény deklarálja. Megnéztem a szavazást, ezt szinte 100 százalékkal elfogadta az előző parlament. Ebben a jelenleg is parlamentben ülő, véleményt formáló képviselők kulcsszerepet kaptak, és szinte teljes egyetértés mutatkozott. M elyek is ezek az alapvető jogosítványok, illetve alapelvek, amelyeket megfontolásra ajánlok a tisztelt Háznak és deklarálni a Házszabályban? A jelenlegi Házszabályunk - nagyon helyesen - tartalmazza a képviselők jogai és kötelezettségei fejezetet, ami megí télésem szerint nem más, mint az előző Házszabálynak egy rövidített, hogy úgy mondjam "kiherélt" változata... (Közbeszólások balról: Na, nem!) ..., hiszen egykét fontos elemétől megfosztotta. Ezzel szemben egy új szemléletet javaslok. Két fő pontra hívnám fel a figyelmet, amiről - hangsúlyozni kívánom - az önkormányzati törvény rendelkezik. (17.30)
