Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
2492 Ugyanakkor ennek ellentmond a gazdaságpolitika i kötet 1. számú táblázata, amely a beruházások bővülését 1994ben 1418 százalékra prognosztizálja, '95re - ennek a szocialistaliberális koalíciónak az eredményeképpen - visszaviszi 5 százalékra. Akkor hogy függenek itt most össze a szándékok és a beköv etkező események? Nem értem tehát, itt miről van szó. És ha már az előbb idéztem Bauer Tamás képviselőtársamat, legyen szabad itt egy megjegyzést tennem; amikor ő meglehetősen határozott hangon okította ki Kádár Bélát arra - aki egyébként kitűnő expozéjába n, azt hiszem, nemzetközi színvonalon álló hozzászólásával tette hozzá a véleményét a költségvetési vitához , amikor azt mondta neki, hogy a kereslet és a kínálat összefüggésének a dialektikájában nem lehet arról beszélni, hogy vagy a fék kell az autóhoz, vagy a gázpedál. Azt hiszem, ebből a vitából egy nagyon lényeges kérdés kimaradt. Én úgy hiszem, hogy egy autóban nagyon fontos a fék is meg nagyon fontos a gáz is, de arról, hogy ez az autó hova megy, mégiscsak a kormány gondoskodik. Amikor tehát én egy autóban gondolkozom - maradjunk ennél a hasonlatnál , akkor a kormányról kell elsősorban beszélni; és nekem ezzel a költségvetéssel nem az a bajom, hogy ez nagyon lassú vagy nagyon gyors, hanem az, hogy rossz irányba megy. Itt van tehát az a probléma, ame lyről igazán hosszabb távon beszélgetni kellene. És amikor a programban talált költségvetési összefüggésekben adócsökkenésről, beruházás irányú adócsökkentésekről beszélünk - ami ebben a költségvetésben benne van, és nagy számként megjelenik a társasági ad ó mintegy felére csökkentése , legyen szabad magából a költségvetési törvényből kiolvasni az emögött lévő számokat, tisztelt képviselőtársaim, amelyek szerint az 1994ben és '95ben várható, illetve tervezett adózás előtti eredmény '94ben 325 milliárd, ' 95ben 365 milliárd - a különbség tehát 40 milliárd. Az adózás után az adózónál maradó: '94ben 266,6 milliárd és jövőre 310 milliárd - a különbség 43,4 milliárd. Tehát az adótömeg csökkentése mindössze 3,4 milliárd forint! Ha figyelembe vesszük, hogy a ki futó, illetőleg megszűnő adókedvezményeknek mi a hatása, akkor a társasági adótörvény miatt az 50 százalékos csökkenésből származó megtakarítása a vállalkozói szférának kisebb, mint 1994ben, amikor a tányát 10 százalékkal csökkentettük csak! Ennek számsze rű adatai ugyancsak kimutathatóak. Az átlagadó 1993ról '94re 2,94, '94ről '95re csak 2,89 százalékkal változik, ami világosan mutatja, hogy itt az intézkedések mögött látszatszlogenek vannak, de ezek a valóságban a reálszférában nem úgy tükröződnek, mi nt ahogy a százalékokból kiolvasható lett volna. Azt hiszem, hogy az elosztási szférában keresni a megoldást: alapvetően hibás gazdasági felfogás, hiszen lényegében a spájz ki van söpörve. Azt elhiszem, hogy a gazdaságot meg lehet pénzügyi oldalról is köze líteni, de tessék megnézni: miközben olyan természetű a Svájcról elterjedt kép, hogy Svájcban a bankból élnek az emberek, tessék megnézni a svájci GDP összetevőit, mennyi ebből a bankszféra kamataiból és egyéb bevételeiből származó és mennyi a termelő szfé rából származó mérték! Azt hiszem, hogy itt a bővített újratermelésben Svájc ipara és gazdasága nagyobb szerepet játszik, mint maga a bankvilág. Én azért azt hiszem, amikor arról beszélünk, hogy mi az igazi alternatíva, itt térek vissza arra, hogy a mérleg egyensúly helyrehozásában és elsősorban a folyó fizetési mérleg külgazdasági egyensúlyba hozásában itt valóban számolnunk kell azzal, hogy az elkövetkezendő években a gazdaság megfojtása nélkül nem lehet egyensúlyra játszani önmagában, mert minden beruházá si tevékenység, innováció és műszaki fejlesztés feltételez egy jelentős technológiai, technikai importot, amelyik biztos, hogy az első beruházási növekedési időszakban több, mint az ebből majd háromnégy év múlva exportárualapban realizálható bevétel ezekb en az időszakokban. És itt van az alapvető helyzet, hogy ennek a három esztendőnek vagy négy esztendőnek a privatizációs és zöldmezős beruházásai tőkebehozatalából származó ellensúlyára kellene játszani. A katasztrófapolitika, az összeomlás veszélyének "fa rkas, farkas!" kiáltása azonban - legyünk már egészen őszinték - világosan mutatja, hogy pont ez a csap látszik bedugulni, pontosan ezen a
