Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2493 területen vannak elmaradásaink, hogy a külföldi tőke bejövetele lelassult, elmarad, sőt aggályai vannak - a gazdaságp olitika okán , hogy egyáltalán, ami bent van is, meddig akar itt maradni! Tessék elhinni, ebben teljesen közvetlen információim, teljesen közvetlen megkereséseim vannak a legnagyobb magyarországi külföldi befektetők érdekképviseletei részéről! Tehát amiko r mi a költségvetési vitában, bár nagyon érzékeltük, hogy nagyon sok helyen szeretnének többet látni a maguk ágazati területén, mégsem a választóknak valamilyen érzelmi ráhatására szolgáló módosító indítványokkal jelentünk meg: "ide egy pár milliót, oda eg y pár milliót, ide egymilliárdot!" - nem ezen az úton indultunk el, hanem azon, hogy elveiben és céljaiban keressünk egy más megoldást, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy elenyésző számú módosító indítvánnyal fogunk megjelenni, nem több százzal, mint a z előző évek időszakában, mert úgy hisszük, hogy ez a költségvetés módosító indítványokkal, részterületeken elért részsikerekkel alapvetően nem oldja meg a gazdaság problémáit. Ezért gondolom, nem fog nagy csodálkozást kiváltani, ha azt mondjuk: különösebb módosító indítványok nélkül ezt az egészet úgy vetjük el, ahogy van. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Szabó Iván felszólalását. Soron következik Fodor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről; őt köv eti majd Torgyán József, a Független Kisgazdapárt részéről. Szeretném jelezni, hogy a Magyar Demokrata Fórum következő felszólalójára már csak a harmadik körben kerül sor. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magam miniszterként szeretnék felszólalni, de az előzetes megállapodásnak megfelelően természetesen az időkeretet a Szabad Demokraták Szövetségének a terhére szeretném felhasználni. Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hónapokban munkatársaimmal, illetve a Pénzügyminis ztérium egyeztetésekben résztvevő szakértőivel sokat - s talán nem túl hivalkodóan - dolgoztunk azért, hogy a költségvetésből a közoktatásra, a felsőoktatásra és a kultúrára fordított összegek elfogadhatóak legyenek. Ehhez képest önök is tudják: a tulajdon képpeni parlamenti vita előtt az ország és az önök jogos érdeklődésére számot tartó, javarészt a médiumokban zajló nyilvános vita kezdődött el. Hibák és félreértések történtek, kirobbant a tízmilliárdos ügy, Jánosi államtitkár úr lemondott, lemondását a mi niszterelnök úr végül elfogadta. Mindez nyilván nem hagyta érintetlenül a minisztérium dolgozóit sem, hiszen a köztisztviselőknek, a szakmai értékek hordozóinak nehéz politikai izgalmak árnyékában dolgozni. Igen határozott állásfoglalásról tettek tanúbizon yságot a pedagógusok is. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy a magam részéről teljes mértékben helyesnek és normálisnak tartom, ha egy szakszervezet keményen és határozottan lép fel érdekei érvényesítéséért. Különösnek és valóban aggodalomra okot ad ónak azt tarthatjuk, ha a kormánypárt soraiban ülő képviselőtársaim egy része identitásválságba kerül, amelynek például a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára e Ház nyilvánossága előtt is tanújelét adta. Szöllősiné képviselőtársam ugyanis főként szaksze rvezeti vezetőként szólt hozzánk innen, e Házból, amit én a magam részéről érteni értek ugyan, de szerencsésnek semmiképpen nem tartok. (11.30) Úgy vélem tehát, figyelembe véve az elmúlt napokban elhangzott oly sok indulatos, ingerültséget sem nélkülöző be szédet, nem felesleges önök elé tárnom a minisztérium elvi álláspontját a költségvetési vitában, majd mindazokat a már elért konkrét eredményeket, amelyekben megállapodtunk a Pénzügyminisztérium szakembereivel, végül pedig szólnék néhány szót a kibontakozá s lehetséges útjáról. Szeretném világosan leszögezni, hogy munkatársainkkal együtt kezdettől fogva két szélsőséget szerettünk volna elkerülni. Időbe telt ugyan, amíg felmértük, hogy milyen örökséggel
