Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. URBÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2349 rosszul érzi magát, mindenki, akinek a jövedelme valami módon a költségvetés kiadásaitól függ. Azonban ez a 160 milliárdos, drámainak tűnő - és valóban drámai - módosulás már egyáltalán nem ilyen nagy, ha hozzávesszük, hogy ebből 150 milliárdot a pótlólagos privatizációs bevételből kénytelen betervezni a kormány. Ily módon a privatizációs bevételek és a kamatszolgálat, valamint a deficitet leszámítva a többi kiadás, az a ki adás, amely tulajdonképpen a többi szféra és a tényleges költségvetési kiadások formájában érinti az államigazgatást, az egészségügyet, a szociálpolitikát, az erre rendelkezésre álló források mennyisége ezzel a deficitmértékkel nézve igazából nem olyan rad ikális csökkentés. Ettől még konfliktusos. Látjuk, minden szféra sérelmeket szenved, és mindenki joggal. A várakozáshoz és az inflációhoz képest jelentős. Csak látnunk kell, hogy ez nem amiatt van, mert a deficitet olyan jelentős mértékben leszorítottuk vo lna. Sőt - mint ahogy ezt több ízben említettük - ez a 150 milliárdos privatizációs bevétel további problémák forrása is lehet. Még akkor is, ha befolyik. Ha meg nem folyik be, akkor lehet, hogy a deficit mégis nagyobb lesz, mint amilyen különben lenne. Az t gondolom tehát, hogy nem a deficitre kellene koncentrálnunk. A továbbiakban nem is erről szeretnék beszélni, hanem visszatérni a két alaptételre. Mi történik a fogyasztás és beruházás arányában, és mi történik az exportösztönzésben? Nos, a fogyasztás és beruházás aránya tekintetében azt gondolom, az eredmény kisebb annál, mint amit a hangsúlyok és a beterjesztett anyag indoklása is sugall. Miről van szó? A beterjesztett anyag szerint 1994ben a beruházásnak a GDPhez viszonyított aránya 19,8 százalék. Men nyi lesz jövőre? 20,3 százalék. Egy fél százalékkal lesz nagyobb, képviselőtársaim. Azt mondani erre a fél százalékra, hogy ez egy markáns irányváltás abba az irányba, hogy a beruházás és a fogyasztás részaránya eltolódjon, ez némileg túlhangsúlyozottnak t űnik. Sőt, ilyen alapon az idei évet nevezhetnénk a fordulat évének, mert itt másfél százalékkal nőtt meg a beruházások részaránya a GDPn belül. Más kérdés - ezt korábban elmondtam , hogy ez persze olyan korlátokba ütközött, ami miatt ez nem tartható fen n. És nem is amellett akarok érvelni, hogy a megkezdett úton kellene továbbhaladnunk, hanem azt mondom, hogy a következő év sajnos még nem igazán a fordulat éve. Ez az arányeltolódás messze nem akkora mértékű, hogy azt mondhatnánk, ez egy radikális irányvá ltás, onnan kezdve már valóban felfelé fog vezetni az út. Azt gondolom, ez azért nem történik meg, mert nem volt meg a nagyobb politikai támogatás. Hallottuk: soksok felszólaló az MSZP részéről is megkérdőjelezte, hogy az a mértékű átcsoportosítás a beruh ázásösztönzés érdekében, ami eddig megtörtént, máris mekkora konfliktusokkal járt. De sajnos, azt kell mondjam, ez nem alapozza meg, hogy azt mondhassuk, ezzel a költségvetéssel elérjük a mélypontot, innen kezdve egy tartós gazdasági fellendülés alapjait v etettük volna meg. Valóban, a költségvetésben a társaságiadókedvezmények, amelyeket a beruházásokhoz kapcsolódva igyekszik nyújtani, és ezzel ösztönözni a beruházásokat, ez adhat némi ösztönzést a beruházásoknak. De ha nem tudunk - és ez nem a költségveté s kérdése, hanem a társadalmigazdasági megállapodás kérdése - a költségvetésen kívül megállapodni abban, hogy a fogyasztási jellegű tételek valamilyen módon mérsékeltebben növekedjenek a következő időszakban, akkor ez a jelentős átrendeződés, amit itt beh arangoztunk, vagy amit a költségvetési program beharangoz, nem igazán valósul meg. Így tehát én nem annyira a deficit nagyságát tekintem kritikus pontnak, hanem hogy ez a hangsúlyeltolódás elégségese. (17.20) A másik tétel, a másik korlát a nemzetközi fiz etési pozíció és ezen belül a külkereskedelmi mérleg helyzete. Lényegében kétféle stratégia van, amivel ezt a helyzetet kezelni lehet. Az egyik az offenzív kinövekedés stratégiája. Tehát fordítsunk többletforrá sokat arra, hogy az exportot támogassuk - korábban erről beszéltünk és ebben egyetértés kell legyen, hogy sajnos nem tudjuk a Kereskedelemfejlesztési Alapba és mindenféle egyéb célokra pótlólagos költségvetési erőforrásokat fordítani azért, hogy az exportu nk jobban növekedhessen.
