Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. URBÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2350 Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Növelni kell a magyar gazdaság versenyképességét. A versenyképesség növekedésének rövid távon az az eszköze, amely kézenfekvő, rendelkezésre áll - nem költségvetési eszköz , ez sajnos a leértékelé s. Bármennyire népszerűtlenül is hangzik, ez egy rendkívül kockázatos dolog, és a leértékelésnek nincs értelme akkor, ha ez nem tud párosulni egy olyan bérmegállapodással, amely igyekszik ennek a hatásait visszafogni. Ha ez tovagördül és mindenki betervezi ennek a hatását a várható béralakulásába, akkor az egésznek semmi értelme. De ha a magyar társadalom és annak kulcsfontosságú szereplői nem tudnak szembenézni azzal, hogy a dollárban számolt ilyen mértékű bérköltségek, mint amikkel ma jelenleg dolgozunk, nem fogja tudni megalapozni a magyar gazdaság versenyképességét és még a cseh és a lengyel gazdasággal sem leszünk versenyképesek, akkor nincs olyan költségvetési átcsoportosítás, amely ezt a problémát meg tudja oldani. Sőt, mi több, azok az eszközök, amel yeket az export ösztönzése érdekében ez a költségvetés tartalmaz, hogy az Exim Bank, az Exportfinanszírozás, Exportgarancia Intézet révén támogassuk vagy ösztönözzük az exportot olyan piacokra, ahol félő, hogy polgárháborús állapotok, maffiák vagy egyéb bi zonytalanságok miatt az illető exportőrök nem kapják meg a pénzüket, ha ilyen költségvetési pénzen létrehozott intézményekkel ezt a fajta exportot megpróbáljuk bővíteni, ezzel nagyon kétes eredményt érünk el, ugyanis ez lényegében egy burkolt állami felvás árlás lesz. Ha nem lesz érte fizetség, akkor a hazai termelőink csak költségvetési pénzből kapják meg a pénzüket, ezzel az ország fizetési pozíciója nem fog javulni. Ezért nagyon mérsékelt optimizmussal tekintek az elé a kormányzati szándék elé, hogy túlzo tt mértékben ösztönözze a garanciavállaló tevékenységét ezeknek az intézményeknek. Erre valóban szükség van, az exportfinanszírozásban is lehet némi korrekciót csinálni azzal, ha kedvező finanszírozási feltételeket nyújtunk, de az igazi kérdés valóban a pi acralépés és az árfolyam. Ennek kapcsán nem állhatom meg, hogy néhány kritikai szót ne mondjak a mezőgazdasági termékek legutóbbi vámemeléséről. Ugyanis első ránézésre az egy nagyon jól hangzó érv, hogy a hazai termelőket védjük a külföldi importtal szembe n, azonban a leértékelés bizonyos szempontból a hazai termelők versenyelőnyét hasonló mértékben szolgálná, azzal a fontos különbséggel, hogy míg a vámemelésből befolyó összeg a költségvetésbe kerül, a leértékelés esetében befolyó többletjövedelem az export őröknél csapódik le. A költségvetés feszített pozíciójában ugyan érthető az az igyekezet, hogy igyekszik inkább egy ilyen intézkedésben két - első ránézésre - pozitív hatást párosítani. Ha már vámokat kell emelni és emiatt sajnos van egy inflációs hatás - nem spóroljuk meg. Ha vámokat emelünk az ugyanolyan inflációs hatás, mintha leértékeléssel próbálnánk védeni. (Dr. Békesi László: Van jövedelmi hatása!) Van egy jövedelmi hatása, ami hozzáadódik ebben az esetben, de az importárak begyűrűződő hatása ugyanaz mind a két esetben, csak az exportösztönző hatás marad el akkor, ha a vámok emelésével próbálunk operálni. Mondom: a költségvetés szempontjából érthető, de nem alapozza meg azt az exportoffenzívát, amit a másik oldalról szeretnénk látni. Ráadásul minden i lyen esetben, amikor vámemelésről van szó, újabb tere nyílik annak, hogy különféle érdekcsoportok kilobbyzzák azt, hogy az ő termékeik még beleférjenek, az ő piacukat még védjük meg némi vámemeléssel - tehát nem normatív a feltételrendszer, ami megint abba az irányba hat, ha ezt túlszegmentáljuk, akkor nem tudjuk igazából a végén, hogy milyen termékekből érdemes exportálni és milyenekből nem. Tehát az az álláspontom, ahhoz, hogy a magyar gazdaság alapvető problémáit kezeljük, bár a költségvetés egy hangsúly os tényező - és most a költségvetés vitája zajlik , de félreviszi a vitákat az, ha egyrészt azt kérjük számon a költségvetésen, hogy hogyan tud erőforrásokat biztosítani például az export élénkítésére különféle egyedi eszközökkel, mert ez azt jelenti, hog y egyrészt túl nagy terhet rakunk a költségvetésre - ahogy ez az elmúlt időszakban történt , és ezzel azt hisszük, hogy megspórolunk valami olyat - a leértékelésnek valóban vannak egyéb negatív hatásai is, azonban kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a köl tségvetést magát is ez tehermentesítheti, másrészt ez a bizonyos társadalmigazdasági megállapodás kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy az idei költségvetés vagy a következő évi költségvetés valóban jelentősen rendezze át a beruházási és a fogyasztási
