Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
2346 ösztönzik az élet- és más hosszútávú biztosítások is. Az egyéni életbiztosítások kedvezménye csak tíz évnél hosszabb idő után v álik esedékessé. Ennek kapcsán eszembe jut, és egy kicsit irigykedve gondolok arra, hogy Japánban az összes megtakarítás 55 százaléka lakossági megtakarítás. Azonban a japán kormány olyan komplex gazdaságpolitikát dolgozott ki, amely minden oldalról a megt akarítások irányába viszi a lakosságot, a vállalatokat és az egyéb szervezeteket. Ebből a szempontból is nagyon sok olyan eszközt vehetünk át Japántól - a magyar sajátosságokat figyelembe véve , amelyek ezt a vonalat erősítik. A fejlett országokban élő kö zgazdászok közül Mitschke, Feldstein, Peterson és a többiek már régen bizonyították, hogy alacsonyabb adókulccsal hosszú távon nagyobb a költségvetés adóbevétele is. Ezt Mitschke a volt NSZK példáján igazolta. Hiszen ezáltal a vállalkozónál több profit mar ad, így nagyobb a fejlesztési lehetősége, nő az adóalap, emiatt az alacsonyabb adókulcs ellenére is több lesz az állam adóbevétele. (17.00) Az alacsonyabb adókulcs egyben csökkenti a feketegazdaságot és a teljesítmény visszafogását is. Az 1995. évi költség vetési törvényjavaslatot alapozó adórendszer ennek eleget tesz egyrészt azzal, hogy - mindenki által ismerten - a társasági adókulcs 36 százalékról 18 százalékra csökken. A vállalkozók a megtakarítások felhasználásánál, a beruházásoknál nemcsak a hitelkam atláb nagyságát veszik figyelembe, hanem a tőke határteljesítő képességének alakulását is. Ezért a profitkilátások is nagy mértékben befolyásolják döntéseiket. Annak érdekében, hogy a profitkilátások alapján a vállalkozók beruházásokba fogjanak, nagyon sok tennivalónk van. Kaldor mondja egyik írásában, hogy a profitkilátás sokszor hit kérdése is, de ezt a hitet a kormánynak kell megalapozni. A növekedés csak akkor elfogadható, ha a passzív alkalmazkodás helyett áttérünk az aktív alkalmazkodásra, ami lényege s strukturális változásokat követel meg. Ennek alapján többek között fejleszteni kell a komparatív előnyöket biztosító ágazatokat, azokat az ágazatokat, amelyek hosszú távon bírnak komparatív előnyökkel, és az információs szektort egyaránt. Az elmúlt évekb en az amerikai statisztika azt igazolja, hogy az információszektor nagyobb részben járult hozzá a GDP növekedéséhez, mint a mezőgazdaság és az ipar együttvéve. A költségvetési törvényjavaslat fiskális eszközeivel a kutatás és az oktatás fejlesztése érdeké ben sokat tehet az információs szektor fejlődéséért. Az oktatást és a kutatást azonban nem csak pénzügyi kérdésekre kell koncentrálni - persze, fontos az is, hogy mennyi pénzt kap a kutatói és az oktatói bázis , hanem nagyon sokat kell tenni a kutatás és az oktatás hatékonyságának javítása érdekében, magyarul, hogy a kutatásra és az oktatásra fordított pénz megtérüljön a nemzetgazdaság javára. A délelőtt folyamán és korábban hozzászólók - érthetően - nagyon a pénzügyi oldalra helyezté k itt a hangsúlyt, holott az oktatás és a kutatás hatékonysága szempontjából más területeket is érdemes megvizsgálni. Megalapozott költségvetés csak megalapozott információs rendszerrel készíthető el. Ezen információs rendszer bevezetését azonban megnehezí tik a piaci viszonyokban bekövetkezett változások. Nemcsak a KSHt kell tehát nekünk ezért elítélnünk, hogy ilyen vagy olyan az információs rendszer, mert elég nehéz a KSH és más információt feldolgozó intézmények helyzete akkor, amikor a piaci viszonyokba n olyan gyors változások mennek végbe. Ennek ellenére meg kell tenni mindent azért, hogy a jövőben a költségvetési törvényjavaslat igen jól megalapozott információs bázison készüljön el. Ezzel kapcsolatban képviselőtársaim már sok észrevételt tettek. A dél után Surján úr és sok képviselőtársam által elmondott makrogazdasági összefüggésekkel kapcsolatban - amikor kifejtik, hogy a keresletvisszafogó vagy a kínálatösztönző gazdaságpolitika a helyesebb - hadd említsem meg, hogy a makroökonómiában a világon minde nütt úgy tanítják - nemcsak Magyarországon Dittmar és Simonits Zsuzsa a közgazdasági egyetemen, hanem Nordhaus, Samuelson és a többi neves amerikai közgazdász is , hogy ha egy országban a bérek nem nőnek,
