Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF):
2339 Arról van szó, hogy a termelőszövetkezetek, amelyek eltérő gazdasági rend szer filozófiája alapján jöttek létre, most, hogy piacgazdaságra térünk át, teljesen logikus, hogy nekik is adaptálniuk kell azokat a külső és belső feltételeket, amelyekben életképességük - piacgazdasági körülmények között is - megmarad. Nagyjából arról v an szó, hogy az állami vállalatoknak is át kellett alakulniuk az átalakulási törvény szerint, meg kellett állapítaniuk, hogy mennyi a valódi piaci vagyonuk. Utána valódi tulajdonosokat kerestünk számára - ez a privatizációs folyamat , és a termelőszövetke zet is ebből a szempontból, bár a csoporttulajdon mégis csak egy sajátos tulajdonforma volt, de mindenképp ezen fajta átalakuláson, a piaci megmérettetésen, a valódi tulajdonosok megtalálásán és az ezzel kapcsolatos jogi, gazdasági procedúrán át kell esnie . Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ez a vita nemcsak '94 tavaszán és őszén volt ennyire heves, hanem 1957 és 1960 között is. A História éppen e heti számában Romány Pál volt miniszter úr egy kitűnő összeállításban vázolja fel ezeket a vitákat. Igaz ából három koncepció volt akkor is a szövetkezetekkel kapcsolatban. Az egyik markáns álláspont volt annak idején Dögei Imre miniszter úr álláspontja. Ő azt mondta, hogy csak teljesen közös gazdálkodást folytató gazdasági szervezetek jöhetnek létre a magyar mezőgazdaságban, mert a kizsákmányolást teljes mértékben meg kell szüntetni és szerinte az olyan szakcsoportok, társulások, magánkezdeményezésű szövetkezetek - például, amelyek az egyéni gazdaságokat stabilizálni tudják - károsak, ezeket Dögei úr álszövet kezeteknek nevezte. A másik markáns koncepció volt az ebből a szempontból egyértelműen úttörő és reformszellemű gondolkodásáról ismert Fehér Lajos agrárpolitikus koncepciója, aki azt mondta, hogy a mezőgazdaság átszervezése és úgymond iparszerű termelési r endszerek bevezetése nemcsak amiatt szükséges, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítménye javuljon, hanem hogy a falusi infrastruktúra jobb helyzetbe kerüljön, tehát a belterjes mezőgazdaság- és falufejlesztés együtt történjen. Ez adhat szerves továbblépési lehetőséget a magyar falunak. Ezért ő a szövetkezeteket elsősorban olyan szervező egységeknek gondolta, amelyek a termelést, a feldolgozást, értékesítést, de kicsit kitekintve, a falusi infrastruktúrafejlesztést is magukra vállalják és gyakorlatilag egy i lyen társadalmigazdasági szervezeti formában dolgoznak tovább. Ebbe - Fehér Lajos álláspontja szerint - maximálisan beleillett a magángazdálkodás is. Akik emlékeznek rá, úttörője volt a háztáji gazdálkodás megteremtésének - emiatt akkor nagyon komoly poli tikai vitái voltak az akkori agrárvezetéssel. Hogy ez jó megoldás volt abban a gazdaságfilozófiában, annak az eredményei - nem nekem kell bizonyítani - elismertek, és azt hiszem, hogy a Magyar Demokrata Fórum nevében is ezt mindenképpen elismerjük. A harma dik koncepcióról manapság keveset beszélnek, de úgy gondolom, hogy megérdemel néhány szót. Ez Dobi István kisgazda politikus koncepciója volt, amelynek az volt a lényege, hogy a magyar mezőgazdaságnak, különösen a dunántúli aprófalvas településeken a csalá dias és gazdavezetésű termelőszövetkezetek létrehozása és működtetése adhatja a megoldást, de Dobi István mindig hangsúlyozta, hogy a magántulajdonú termelés. A termelésnek egyéninek kell lenni, amennyiben lehetséges, és az ehhez kapcsolódó egyéb tevékeny ségekben célszerű az erőt összefogni és közös gazdálkodást folytatni. Például ahol a nagyüzemi technológia előnyeit ki lehet használni: a feldolgozásban és egyéb más területen is. Azt hiszem, hogy, ma is, amikor a termelőszövetkezetek átalakulásáról és jöv őjéről van szó, ezekkel a problémákkal először is szembe kell néznünk. Másrészt azt hiszem, hogy az ideológiai vitákat félretéve, valódi megoldási alternatívákat kell most már felvázolnunk pontosan azért, hogy stabilizáció legyen ebben a szektorban. Mert a hogy az állami gazdaságok privatizálódnak és a valódi tulajdonosok által valóban, legtöbb esetben nagyüzemi gazdálkodás szerveződik, profi módra, a magángazdák is - örömmel mondhatom - jól zárják az idei évet, nagyon sokan megerősödtek. Több tízezer egyén i gazda teljesítménye 1994ben arra ad reményt, hogy jelentős szerepük lesz a magyar mezőgazdasági termelésben. De azért legyünk őszinték: a termelés még mindig közel 4045
