Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF):
2340 százalékát a termelőszövetkezet átalakult szervezetei és gazdasági társaságai adják , ami azt jelenti, hogy a súlya a legnagyobb, ezért itt a további bizonytalanságnak nincs helye, végleges megoldást kellene számukra adni. Ilyen előzmények után úgy gondolom, hogy további történelmi elemzés nem szükséges. Kifejezetten azokra a problémákra szeretnék utalni, amelyek ma foglalkoztatják a termelőszövetkezeteket. Az egyik - és ismerjük el, hogy ez sem jogi probléma, hanem kifejezetten közgazdasági , hogy ma a termelőszövetkezetek, az 1992. évi II. törvény alapján átalakulva, mintegy 260 milliár d forint mérleg szerinti vagyont nevesítettek tagjaik és azok között, akikre a törvény kötelezően utalt. A vagyonfelosztás eredményeként 270 ezer aktív szövetkezeti tag és 20 ezer alkalmazott 107,9 milliárd forintnyi üzletrészhez jutott, ez az összes vagyo n 41,5 százalékát jelenti. 380 ezer nyugdíjas tag 100,6 milliárd forint üzletrészhez jutott, az összes vagyon 38,7 százalékához, míg 470 ezer ember kívülállónak minősített - egyébként a volt szövetkezeti tagok örököseiről van szó elsősorban - 51,9 milliárd forint üzletrészhez jutottak, ez a vagyon 19,8 százaléka. (16.10) Az egy főre eső üzletrészek névértéke a vagyonnevesítés pillanatában az aktív tagok esetében 391 ezer, a nyugdíjas tagoknál 265 ezer, míg a kívülállóknál 110 ezer forint összegű volt. Ponto san azáltal, hogy megjelent ez a három, de mindenképpen két markánsan eltérő érdekeltségű csoport, egy gazdasági társaság jövőjére nem vet jó fényt. Itt nagyon határozottan az a véleményem, hogy nemcsak a kívülállók és a tagok viszonyát kell rendezni, hane m gyakorlatilag a nyugdíjas tagokét is, mert szeretném idézni a kitűnő termelőszövetkezeti vezetőt, Juhász Istvánt, a Hajdúszováti Termelőszövetkezeti Holding vezetőjét, aki azt mondja, hogy a probléma a nevesített üzletrésszel az, hogy egy végtelen folyam attá alakul, tehát gyakorlatilag az aktív tagok, akik esetleg most dörzsölik a tenyerüket, hogy milyen jól járnak, egy idő után nyugdíjas tagok lesznek, aztán, ha meghalnak, az örököseik pedig kívülállók. Tehát úgy gondolom, ezt a folyamatot véglegesen ren dezni kell, ez pedig az úgynevezett eredeti szövetkezeti elvek alapján lehetséges. Arról van ugyanis szó, hogy a szövetkezetben az eredeti fogalmazás és elképzelés szerint a munkájával vagy például értékesítés esetén a szövetkezeti értékesítő hálózat igény bevételével aktívan kell a szövetkezeti tagnak részt venni. Tehát NyugatEurópában a szövetkezet tagjai csak aktív tagok. Tudniuk kell azt, hogy amikor a szövetkezeti tagok passzív taggá ugyan nem válnak, hanem mondjuk nyugdíjasok lesznek, akkor egy végleg es elszámolás történik az adott szövetkezet és a nyugdíjba vonuló tag között, ami annyit jelent, hogy az üzletrészét a többi tag részére első körben, ha nem kel el, akkor kívülállók részére lehet értékesíteni, de olyanoknak, akik vállalják az aktív tagságo t. Hogy egy szövetkezet ilyen szempontból, gazdasági szempontból stabil maradjon, annak meg kell történnie. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen - azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy - mind a kívülálló üzletrésztulajdonosok, mind a nyugdíjasok üzletrés zével kapcsolatos problémákat meg kell oldani. És itt jön végül is az első aggodalmam ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, mert erre a kérdésre - ami a valódi probléma ma a termelőszövetkezetek tulajdonosai között - sajnos nem tér ki. Azt hiszem, hogy sok más ok, de emiatt is jogosan kritizálja az ellenzék ezt a javaslatot, és azt gondolja, hogy kicsit revansszellem mutatkozik meg benne. Tehát a tavasszal történt módosításoknak inkább a visszamódosítása történik ahelyett, hogy egy átfogó problémakezelés történne, ami egyértelműen közgazdasági oldalról szükséges. Gondolok itt az üzletrész értékpapírként történő funkcionálására, ennek segítésére, nem úgy, hogy mindig egy évet előre adok lehetőséget arra, hogy ez nem ingyen szerzett értékpapírnak minősül, h ogy adókedvezmény kapcsolódhat hozzá. Azt hiszem, a kormányzatnak hosszú távra biztosítania kellene azt, hogy ezek az üzletrészek valóban forgalmazhatók legyenek, szabadon forgalmazhatók, üzletrésztulajdonosok lehetnek, a szö vetkezet ebben az esetben alakuljon át valamilyen gazdasági társasággá, az aktív tagok pedig saját
