Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
2335 volna az egész mezőgazdasági, szövetkezeti törvényt kezelni - mint ahogy az előbb mondtam , nem pedig né hány kritikai pontot kell ebben megfogalmazni. Azt hiszem, Magyarországon ez az elkövetkező időben hasznos lehet az ország, a vidéki emberek, a gazdálkodók számára, és ezt csak közös akarattal, teljes egyetértésben lehet meghozni. Hogy mi az, hogy teljes e gyetértés, és hogy a közös akaratra milyen nagy szükség van, azt bizonyítja egy MSZPs hozzászólónak körülbelül 34 hete itt, az országgyűlésben elhangzott, a szövetkezeti vitával kapcsolatos véleménye. És hogy milyen sokrétű a vélemény, annak bizonyításá ra engedjék meg, hogy idézzek Aszódi Ilona Katalin MSZPs képviselő hozzászólásából: "Azt gondolom, minden gazdálkodó egységnek érdeke, hogy nyereséges legyen; így a szövetkezeteknek is az az érdekük, hogy nyereségesek legyenek. Ahol ez nem így van, ott te rmészetesen a szövetkezeti tagságnak, illetve a közgyűlés tagjainak nem az lenne az érdeke, hogy az adott vezetést »bebetonozza«. Erre van lehetőség. Ott van a közgyűlés, és ott erről lehet szavazni.” A gyakorlat, ahogy mondja - és ezt ő mondja - teljesen más. És vajon miért más? A gyakorlatban ez nehezen működik. Azt gondolom, az itteni, nagyon erőteljes, és olykor agresszív viták helyett érdemes lenne arra fordítani a figyelmet, hogy nagyobb propagandát fejtsünk ki annak érdekében, hogy a nem nyereséges g azdálkodó egységek vezetőit el lehessen küldeni. Tegye föl a szövetkezeti tag a “nem”re is a kezét. Mondjuk ezt el, és érezze azt, hogy a szövetkezet már az övé. Érdekes ez: már az övé! Eddig kié volt? Tehát fel kellene tennie a kezét, amennyiben nem nyer eséges a szövetkezet. A tagok helyett a törvény ezt soha nem fogja megoldani. Addig, ameddig a tag nem teszi meg, nincs olyan törvény, amelyik ezt meg fogja tenni helyette. Én azt hiszem, ez is kifejezi azt a véleményt, ami itt, ebben a szövetkezeti vitába n az elmúlt időben megfogalmazódott. El kell határozni, hogy az állam, illetve a minisztérium milyen gazdálkodási formát helyez előtérbe, illetve egyenrangú partnerként működve a vidéki falvakban, mit támogat: faluszövetkezetet, családi farmergazdaságot, n agyszövetkezeteket, kisgazdaságot - és így tovább, és így tovább. És ezt világossá kell tenni minden gazdálkodó számára. Égetően fontos és sürgős feladat, hogy a vidék békéje, a falun élő emberek még meglévő türelme, tenniakarása ne változzon meg a teljes közömbösség irányába. Egyet ne felejtsünk el: azt, hogy a falu, a föld egy és ugyanaz. A falusi élet és létfeltétele, a föld, szétválaszthatatlan egymástól - és ez nem lehet költségvetési hiány kérdése, mert ez a falusi élet szinte egyedüli alternatívája. A jelenlegi törvény végső soron három módosító elemet tartalmaz: a külső üzletrésztulajdonosok jogainak - úgymond - szűkítését, a falu szétválásának szigorítását, a közgyűlés határozatképességének vizsgálatát. Mindhárom dolog természetesen értelmezhető po zitívan és negatívan, attól függ, milyen oldalról nézzük. A három téma közül mélyebb elemzést a falu szétválásával, önállóságával kapcsolatban kívánok megtenni. De hadd szóljak ezzel kapcsolatban az Európa Tanács bizottságának egyik ajánlásáról, amely a fa lut mint formát, előtérbe helyezi a világon mindenütt, és így Európában is. De talán először el kellene dönteni - mint ahogy beszédemben mondtam, és akkor az értelmes viták a köré csoportosulnának , hogy milyen mezőgazdaságot akarunk. A mezőgazdaság jelen leg folyó, sajnos, sok vonatkozásban szervezetlen és sok veszteséggel is járó átalakulása csak akkor haladhat tervszerűbben egy valóban célszerű mezőgazdasági szerkezet felé, ha bizonyos elméleti alapkérdéseket is tisztázunk. Az ilyen kérdések megvitatását gyakran idegenkedéssel fogadják, pedig ezek nélkül helyes mezőgazdasági politika nem alakítható ki. A mezőgazdaság jövőbeni szerepének, jelentőségének, a vele szemben meglévő társadalmi elvárásoknak a tisztázásán túl arra is szükség van, hogy világosan me gfogalmazzuk azokat a
