Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
2336 kritériumokat, amelyek alapján a mezőgazdaság különböző lehetséges szerkezeti változatait értékelni lehet. Az ilyen kritériumok világos megfogalmazása és elfogadása nélkül ugyanis a helyesnek vélt, vagy célszerűnek tekinthető mezőgazd asági szerkezetről folyó vita teljesen parttalanná válhat, hiszen különböző részismérvek szerint másmás szerkezet minősíthető célszerűnek. A jelenlegi helyzet gyors rendezése mindenféleképpen fontos. A falu, a vidék a nemzet megtartó ereje, és a világon m indenütt rájöttek, hogy hasonló fejlettséget kell falun elérni, mint városban. A falu, a vidék a társadalom részére fontos feladatokat teljesít. Azt gondolom, hogy a város és a vidék sokrétűen egymásra van utalva, össze van egymással kötve. Vajon miért kel l azokat a községeket, amelyek oly sokat szenvedtek az önállóságuk miatt - attól, hogy nem lehettek önállóak , most bizonyos formában megakadályozni, ha önállóak akarnak lenni? Bizonyos fokig egyetértek abban, hogy a jól működő szövetkezetek nem igazán ak arnak szétválni. De az nem indok, hogy "nem tudjuk megosztani a szárítót, nem tudjuk megosztani a szarvasmarhatelepet". Azt hiszem, nem lehet az az első gond, hogy ezzel probléma van. Ha egy rosszul sikerült házasságban a házastársak el akarnak válni, akk or azt hiszem, nem az a gond, hogy a nászágyat nem tudják kettéfűrészelni, holott ahhoz mindkét félnek joga van, hanem valamilyen formában megoldják a válást, ha ez nem fájdalmas mindkét részről. A vidéki térség Európában egy történelmileg érett és értékes kultúrvidék, melynek megtartása a társadalom fontos ügye, és ezért hangsúlyozom a falunak az önállóságát és szétválási lehetőségét. A vidéki térség csak akkor tudja teljesíteni a társadalom részéről egyre inkább keresett ellátási, üdülési és kiegyenlítő f ormáját, ha attraktív és önálló életteret kap, és megmarad. Megmaradhat egy jó infrastruktúrával, életképes mezőgazdasággal, a nem mezőgazdasági gazdasági tevékenységet elősegítő előnyös helyi feltételekkel, érintetlen környezettel és otthonossági kultúráj ával. Figyelemmel a veszélyeztetettségre, a következő követelmények szükségesek egy egységes társadalmi és gazdaságpolitika érdekében - kettéosztva két fejezetre, természetesen regionálisra és az agrárpolitikára. Ezt a két politikát célirányosan kell egymá ssal egyeztetni, úgy, hogy azok egy teljes egészet képezzenek. Felelősséggel tartoznak a városi és vidéki térségek egyenértékűségéért és egymásrautaltságáért. A vidéki térség fejlődési programjának a regionális adottságokból kell kiindulnia, és minden lehe tséges módon támogatnia kell a helyi kezdeményezéseket, a falu önállóságát. A kereszténydemokraták úgy gondolják, hogy az embert problémáival együtt kell a koncepció és a döntések középpontjába helyezni. Meg kell őrizni a vidéki társadalom pozitív értékeit , és különösen a családi élet hagyományait, hogy ezáltal a fiatalemberek kibontakozását, és azoknak a közösségbe való bekapcsolódását elősegítsék. Meg kell szilárdítani a közösségi identitást, valamint elő kell segíteni az egyéni felelősség szellemét, a kö zös munkát és a kreativitást. Meg kell őrizni és ki kell bontakoztatni a vidéki térség kulturális és történelmi különlegességeit. S még talán egy utolsó gondolat: ha azt akarjuk, hogy fiatal, aktív emberek a vidék mellett döntsenek, nem szabad ennek a térs égnek csak a problémáiról beszélni, hanem az eddiginél jobban előtérbe kell helyeznünk annak a pozitív oldalait: a magas lakhatási, szabadidős és élményértékeket, a kevésbé megterhelt környezetet, a szabad és vonzó kulturális tájat, az áttekinthető szociál is szerkezeteket, amelyek ugyancsak a biztonság egy tényezőjét képezik; valamint a közéletben való személyes együttműködési és alkotási lehetőségeket. (15.50) Úgy gondolom, az a vidék, az a falu, amely akár bal, akár jobb oldalról, akár kereszténydemokrata gondolkodásból nagyon sokat szenvedett az elmúlt évtizedekben, de a nehezét mindig ő vitte el. Meg kell adni ennek a vidéknek, hogy újra pótolja ezeket az elvesztett lehetőségeket. S talán még egy gondolat: a mezőgazdaság és az ipari termelési módszerek s zociális és közgazdasági következményei kevésbé feltűnőek. Hosszú távon azonban annál inkább
