Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
2312 problémák, amelyek a túlzott gigantomániára való törekvést, a mindenféle ökonómiai számítások, megfontolások nélküli, valóban a gigantomániára való törekvést tükrözik. Gondoljunk csak azokra az üveg- és a betonpalotákra, ahol a szarvasmarhatelepek épültek vagy a sertéstelepek; a szakemberek ismerik ezeket a 70es évek végéig, 80as évek elejéig jellemző állapotokat. Tehát valóban, közgazdaságilag nem voltak indokoltak a hatalmas, gigantomániás dolgok - é s sajnos, nem volt meg a jövőre való felkészülés lehetősége. Ez a múlt. Jött a 80as évek végén a rendszerváltozás, amikor már mindenki tudta, hogy változtatni kell. Hisz '85től - és ez nem az elmúlt négy évi kormányzatnak a bűne - csökkentek a beruházáso k, csökkentek a felújítások, egyértelműen, főleg az állattenyésztésben, amely tőkét, nagyobb beruházásokat igényelt volna. Nem tudott fejlődni a magyar mezőgazdaság és így a szövetkezeti mozgalom sem, ezt mindenki elismeri. Itt az ellenzéki képviselők közü l többen céloztak rá, hogy már '89ben, az akkori állampárt központi bizottsági ülésén is havonta elemezték a magyar mezőgazdaság helyzetét. Egyértelműen bizonyítottá vált akkor, hogy változtatni kell azon a rendszeren, mert rossz! Megindult 1990ben az úg ynevezett nagy rendszerváltozás. Mi magunk is - és itt önkritikát kell gyakorolni , a Független Kisgazdapárt is nagyon bízott, bíztunk először, nevesítem: Nagy Ferenc József miniszterben, bíztunk abban a koalícióban, hogy a magyar mezőgazdaságban valóban végrehajtja a rendszerváltozást, családi gazdaságok lesznek, ki tud épülni egy nyugateurópai típusú, Raiffeisentípusú szövetkezés. (13.40) Kérem, nem önök csalódtak elsősorban, kedves szocialista párti képviselők és SZDSZes képviselők, hanem a Független Kisgazdapárt csalódott ebben. Mi már 1990. októberbennovemberben - Torgyán József és a független kisgazdapárti képviselők a tanúk rá - a miniszterünket, Nagy Ferencet fölszólítottuk lemondásra, amikor a koalíciós tárgyalásokon az MDF és a KDNP vezetőivel nem értettünk egyet, miután becsapott bennünket a Demokrata Fórum csúcsvezetése, és a reprivatizációt elutasította. Itt egy kitérőt kell tennem. Továbbra is szakmai, emberi meggyőződésem, hogyha elfogadják a reprivatizációs földprogramját a Független Kisg azdapártnak, ma nem itt tartanánk, mert kérem, ahogy Csehországban, Szlovákiában igenis tudták biztosítani a reprivatizációt, és Csehországban előbbre tartanak, pedig később indultak, és Lengyelországban is előbbre tartanak. Négy éve zajlik ez az iszapbirk ózás, a tulajdonviszonyok rendezetlensége. Mit eredményezett? Hatalmas milliárdok az állami költségvetésből kihullottak a kárpótlási, kárrendezési hivatalokba, és igenis, a földnél 90 százalékban vissza lehetett volna írni a telekkönyvekben az eredeti tula jdonost, utána eldöntötte volna a tulajdonos, hogy mit kezd vele. Higgyék el, tisztelt képviselőtársak, negyedennyi gonddal, negyedennyi idő alatt meg lehetett volna oldani a rendszerváltozást. Tehát itt még egyszer mondom: a szövetkezeti törvény azért let t ilyen felemás, sőt amit mi is ellenzünk, és sajnos itt ülnek a Demokrata Fórum képviselői és a kereszténydemokrata képviselők, és mi ezért léptünk ki a koalícióból 1992 februárjában, de már, mint mondom, 1990 végén visszahívtuk minisztereinket, állandó k ereszttűzben voltak a miniszterek, államtitkárok, mert becsapták a tagságot, a Független Kisgazdapárt tagságát, de a magyar parasztságot is becsapták azok az emberek, akik sajnos, sem szakmai hozzáértésben, de politikai érettségben se tudtak annak a felada tnak megfelelni, amit vállaltak. Visszatérve: a szövetkezeti törvény ilyen mérvű létrehozása, mint ami a '92. évi I. törvénnyel jött, megoldódhatott volna, ha a földprogramnál a reprivatizáció megvalósult volna. Mint agrármérnök mondom, a földek 90 százalé kában meg lehetett volna oldani, körülbelül 10 százalékban lett volna, ahol valóban ezt a mostani kárpótlásos rendszert lehetett volna csinálni, akkor se licitálásos formában, hanem valóban földcserét; mert mondjuk, ha arra a földjére, az eredeti földjére ráépítettek valamit, vagy vasútvonal, vagy útvonal létesült, azt akkor kellett volna földcserével megoldani, de a
