Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2270 felszólalókat és hármunknak a mi számításunk szerint 2020 perc jutna; úgyhogy tessék ezt nekünk elnézni elnök úr, különben el vesztenénk az időt. (Derültség, zaj.) Akkor, amikor a költségvetést a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja megvitatta, az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy ennek a törvényjavaslatnak már a címével is baj van. Nevezetesen csak a címében költségvet és, de a valóságban ennek az előterjesztésnek semmi köze nincs a költségvetéshez. Hiszen ahhoz, hogy a kormány valóban költségvetést tudott volna készíteni, - a költségvetést megelőzően - ki kellett volna dolgoznia a nemzetgazdaság talpraállításának és fej lődésének középtávú gazdasági tervét, ezen belül az 1995. éves gazdasági tervet, továbbá rögzítenie kellett volna a nemzetgazdaságot befolyásoló összes tényezőt; a vállalati és személyes adózás elveit és mértékét, a támogatások feltételeit és mértékét, a b eruházások védelmét és élénkítését célzó intézkedéseket, a privatizációs ütemet és feltételrendszert, a tulajdonlás és a bérlet rendezését, különös tekintettel a mezőgazdaságra vonatkozóan, a hitelrendszer gazdaságbarát átalakítására vonatkozó elképzelések et, tehát a gazdaság működésének élénkítését szolgáló tényezőket, és a gazdaságélénkítő intézkedések alkalmazásával összefüggésben kellett volna meghatározni a szükséges kiadásokat és tervezni a gazdasági bevételeket. (10.10) Azonban nem ez történt, hanem egy olyan költségvetést terjesztett be a kormány, amely egy nemzetközi elvárás rögzítéséből indult ki, nevezetesen abból a tényből, hogy a nemzetközi pénzintézetek 300 milliárd forint körüli hiányt engedtek meg 1995re, ezért a mi pénzügyi kormányzatunk a nemzetközi elvárásoknak megfelelően ezt az összeget, mint várható hiányt, a pénzügyi költségvetésben rögzítette, az összes többit pedig, ami ezen felül tényleges kiadásként felmerült, különböző jogcímeken elbújtatva a lakosságra terhelte, függetlenül attól , hogy a lakosság teherbíróképessége elviselie ezt a többletterhelést, vagy nem viseli el a többletterhelést. Mint ahogy a korábbi költségvetéseknél is jeleztük, az nem költségvetés, ahol egy meglévő hiányhoz próbálnak hozzáigazítani valamiféle egyensúlyi képet mutató, könyvelői szemlélettel kidolgozott számoszlopokat. Mi úgy gondoljuk, hogy a költségvetésnek egy ország jövőjét befolyásoló tervezésből kellene állnia, és a terv egy részét képezhetnék a tervezett bevételi oldallal szemben felmerülő kiadások. Az országnak változatlanul nincs nemzetgazdasági fejlesztési terve, nincsenek kitűzve a stratégiai céljai, amelyek a költségvetés egyes kiadásait indokolnák. A költségvetési törvény 1. § a) pontja szerinti kiadási főösszeget részletező 1. számú melléklet egyetlenegy tétele sem megalapozott, azok mögött nincs konkrétan kimutatható gazdasági cél. Hasonlóan megalapozatlan a bevételi oldal. A gazdaságból származó bevételek nem az 1995ben megtenni szükséges intézkedések várható eredményét rögzítik, hanem az 19 94 szeptemberéig elért gazdasági eredmények 1995re extrapolált értékeit veszik figyelembe, tehát változatlan gazdasági teljesítménnyel számolnak egy inflálódó pénzügyi környezetben. Ennek megfelelően a Független Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy nin cs konkrétan kimutatható gazdasági cél, ennek következtében nincs megtervezett költségvetés sem; tehát ez a beterjesztés semmiképpen sem fogható fel költségvetésnek. Legyen szabad külön is rámutatnom arra, hogy a Független Kisgazdapárt rendkívül sajnálatos nak tartja, hogy ennek a deficitköltségvetésnek végül is az a szándéka, hogy a 300 milliárd forintos hiány tarthatósága érdekében az összes elképzelhető terhet - és ezt majd természetesen konkrét számokkal fogom alátámasztani - a lakosságra terheli. Ez vé gül is Magyarországon ilyen pregnánsan még soha meg nem jelent, olyan gazdaságpolitikához vezetett, amelynek a lényege akként foglalható össze, hogy a nadrágszíjhúzó politikát úgy jeleníti meg a Hornkormány, hogy a lakosság nyakára tették a nadrágszíjat, és a húzásban Békesi miniszter úr és csapata bizony ugyancsak serénykedik. Ezt a költségvetést a Független Kisgazdapárt természetesen nem tudja elfogadni. Ugyanakkor legyen szabad rámutatnom arra is, hogy a különböző felszólalásokban olyan megközelítések h angzottak el, mint például Szekeres frakcióvezető úré, aki abból indult ki és arra
