Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Salamon László): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2268 kereskedelmi viszonyok változása mia tt a kereskedelemből ma kevesebb előnyünk származik, mint ami származott akkor, amikor értékes nyersanyagokért közepes minőségű árukkal tudtunk fizetni a volt szovjet birodalommal való kereskedelmi kapcsolataink révén. Ez az összeesése a magyar termelésnek , ez a 25 százalékos jövedelemtermelési visszaesés egy már amúgy is hiánnyal küszködő alaphelyzetből azt eredményezi, hogy az egész társadalomnak szükségszerűen szembe kell néznie egy nagy megrázkódtatással. Nem élhetünk úgy, nem költhetünk annyit, nem fej leszthetünk olyan módon, mint ahogy azt indokoltnak, célszerűnek, sőt szükségszerűnek tartanánk. Nem szóltak ma délelőtt még arról, hogy kevés pénz jut az egészségügyre, de indokolt szólni róla és nagyon komoly érveket lehet erre elmondani, hiszen tudvalev ő dolog, hogy a halálozási arányok Magyarországon úgy romlottak, hogy nem tudunk becsületesen szembe nézni a tényekkel, és nem tudjuk magyarázni és elfogadni a kialakult helyzetet. Szükség lenne az egészségügyi hálózat fejlesztésére, hogy ez ne így legyen. Elhangzott ma délelőtt már az az érv, hogy ugyan 5 százalékról 7 százalékra nőtt az oktatásra jutó pénzmennyiség a GDPhez, a nemzeti jövedelemhez viszonyítva, de abszolút méretekben ez a növekedés is csökkenést jelent. Ha abból indulunk ki, és jogosan ab ból indulunk ki, hogy Magyarországot rendbe hozni csak az emberi tudás, az emberi tőke fejlesztésével lehet, akkor biztosan indokolt azt követelni, hogy volumenében ne csökkenjen, hanem növekedjen, ne kismértékben, hanem nagymértékben növekedjen az oktatás ra fordított pénz. Indokolt azt is állítani, hogy az elmúlt évtizedekben a tanárok, tanítók, professzorok fizetése szégyenletesen alacsony volt és emelni csak akkor lehet, ha az oktatás objektív feltételei, ezek között az oktató személyzet jövedelme is növ ekszik és a társadalmi megbecsülésnek megfelelő arányokat mutat. Ha meg akarjuk becsülni a tanárokat, akkor jól kell őket fizetni és lehetetlen helyzet az, hogy egy kezdő üzletember sokszorosan többet keressen, mint egy érdemeiben megőszült, teljesítménye csúcsán levő professzor. (10.00) A nyugdíjasok bajáról sem esett még szó és jogos követelés, hogy jobban kellene védeni a nyugdíjasok érdekét. Elsősorban azokra gondolok, akik régen, a '6070es években mentek nyugdíjba. A nekik kifizetett nyugdíj szégyenl etesen alacsony és indokolt lenne emelni. Több ilyen kérdést nem vetek fel, de rengeteget lehetne még elmondani. Mi van azonban akkor, ha ezekkel a jogos kérdésekkel szemben az a helyzet alakul ki, hogy az elosztható jövedelem 25 százalékkal kevesebb, mint ami akkor állt rendelkezésünkre, amikor ezekben az ügyekben már elégedetlenek voltunk? Hölgyeim és Uraim! Ezt nemcsak a parlamenti képviselőknek mondom, hanem minden magyar állampolgárnak: a helyzettel szembe kell nézni és ha nem nézünk szembe, akkor nagy baj lesz. Reménytelenné válik az, hogy felzárkózzunk, hogy stabilizáljuk az ország helyzetét és a társadalmat; be fog következni az, hogy lecsúszunk. A világ népességének legnagyobb része nem az európai, amerikai normák szerint él, hanem tízszeresen alacs onyabb normák szerint. Mi valahol a középmezőnyben vagyunk, de ha nem tudjuk rendbeszedni a házunk táját, akkor nagy veszéllyel nézünk szembe és nem emelkedni, hanem lecsúszni fogunk. Rendbehozni az országot - igaza van azoknak, akik ezt mondják - csak akk or lehet, ha nem csupán visszafogunk, hanem ha fejlesztünk, ha a gazdasági növekedés előfeltételeit megteremtjük. De tudomásul kell venni, hölgyeim és uraim, hogy eladósodás mellett, egy súlyosan eladósodott országban a költekezésnek konkrét határai vannak , a finanszírozás feltételeit nagyon komolyan kell venni és csak akkor és csak olyan mértékben szabad és lehet fejleszteni, amit az adott körülmények között finanszírozni lehet. Ennek alapján el lehet mondani, hogy a költségveté ssel szemben jogos egy másik bírálatcsoport is. Arra, hogy 283 milliárdos a költségvetési deficit - figyelembe véve azt, hogy ebben még privatizációs bevételek is vannak, s hogy vannak bizonytalanságok a költségvetésben -
