Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Salamon László): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2267 játékszabályok kialakítását, ami nem ténylegesen a számla tartalmával azonos összegszerű séget takar. Ehhez képest azonban a százalékos támogatást megkaphatta az az exportőr, aki később visszaszámlázott az importőrének. Tehát magyarul leszámláztak egy terméket egy fiktív számlával, ehhez felvették az exporttámogatást, majd lerendezték a tényle ges értéknek megfelelően egy külön szerződéssel. Ez több milliárd forintjába került a magyar államnak. Folytatom tovább... ELNÖK (dr. Salamon László) : Államtitkár úr, letelt a két perc! DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Tíz másodper c és befejezem. A november 1jével bekövetkezett vámemelések azt a kijátszási lehetőséget is megszüntették, ami a szarvasmarha esetében 21 százalékos befizetés mellett 30 százalékos exporttámogatást nyújtott arra a termékre, amelyet nem magyar termelő, nem magyar feldolgozó állított elő. Úgy gondolom tehát, hogyha ezek a szabályok életbe lépnek, ezt a 35 milliárdot a magyar termékek esetében jelentős árualapnövelés mellett is biztosítani tudják. Köszönöm szépen. Elnézést kérek. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából, egyben felkészülésre felkérem dr. Torgyán József képviselő urat. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársai m! A költségvetési vita módot ad arra, hogy a magyar társadalom súlyos bajairól, nehézségeiről őszintén beszéljünk és világosan megfogalmazzuk, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy Magyarország a válságból kikerüljön, hogy a felemelkedés útjára lépjen, h ogy gyorsan stabilizálódjon. A költségvetés kellemetlen téma, mert könnyű költségvetésről beszélni akkor, ha sok pénz áll rendelkezésre, és ha okos kormányszervek okosan élnek a lehetőséggel, és ha a társadalom ezt az osztogatást okosan tudja ellenőrizni. Akkor, amikor évtizedes osztogatás és fosztogatás után egy olyan helyzetben kell költségvetést rendbe hozni, amikor a költségvetés évtizedekig a magyar nemzeti jövedelemnek túlzottan nagy részét osztotta szét, sokszor nem racionálisan, és majdnem mindig a társadalom ellenőrzése nélkül, akkor ezt a helyzetet rendbe hozni, csökkenő lehetőségek között, nagyon nehéz. Sokan panaszkodnak, tulajdonképpen pártállásra tekintet nélkül. Az, hogy kormányt támogató párt képviselőjeként, vagy ellenzéki képviselőként lép fel valaki, úgy látszik, meg sem határozza azt, hogy a költségvetés mellett vagy a költségvetés ellen szól, és tulajdonképpen amikor panaszkodik, akkor igaz állításokat fogalmaz meg, jogos kritikákat fogalmaz meg a költségvetéssel szemben. Mert mi teszi a kritikát jogossá? Hogy fontos érdekcsoportok, társadalmi csoportok érdekeinek, akaratának, vágyainak a költségvetés nem felel meg és nem indokolatlan azt mondani, hogy ezek a kérések, követelések indokoltak, alátámasztottak, legitimek és nehéz ellenük érve lni. A kérdés azonban az, hogy önmagában az, hogy egy kérést meg lehet fogalmazni, egy követelményt meg lehet fogalmazni és társadalmi támogatást lehet kapni, mert ésszerűnek látszik e követelmény teljesítése, elegendőe ahhoz, hogy a költségvetés teljesít se ezt a követelést. Igen, elegendő, ha jól van megfogalmazva, ha tényleg ésszerű, ha tényleg társadalmilag ellenőrizhető és most már csak egyet akarok hozzátenni, ha ehhez megvannak a források. A baj az, hogy a források nincsenek meg. '89ben, amit ilyen értelemben a költségvetési tevékenység csúcsidőszakának tekintünk és a magyar társadalmi jólétnek is a csúcsidőszaka volt, a költségvetés többet osztott el, mint amit az akkori gazdasági termelés lehetővé tett. Az ország folyamatosan eladósodott és nagyon magas adósságállománnyal küszködött. Azóta az elosztható nemzeti jövedelem 25 százalékkal csökkent. Amit mondok, az valamivel több, mint amit a statisztikák kimutatnak, mert a statisztikák nem foglalkoznak azzal, hogy a
