Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP):
2263 Az ötödik megállapítás, hogy ezekkel a tervekkel, amelyek a költségvetési törvény tervezetében elsősorban a költségvetési intézményekben foglalkoztatottak életkörülményeit rontanák, ez további eltávolodást fog j elenteni a versenyszféra munkavállalóitól. Márpedig a KSH adatai - harag és részrehajlás nélkül - mintegy 30 százaléknyi különbségről beszélnek. A társadalmigazdasági megállapodás megkötése tárgyában a kormány maga is javasolta e különbség csökkentését. Nagyon sok ilyen megállapítást lehetne tenni a költségvetési törvény tervezetével kapcsolatosan, de azt gondolom, a példákhoz a hat vagy öt példa szükséges és elégséges is. A következtetések levonása ezen példák alapján teljesen természetes; mely következt etések mind rövid, mind hosszú távon súlyos problémákat hordoznak. A rövid távú következtetések közül legyen szabad megjegyeznem, hogy az intézmények működőképessége igen súlyos problémákat fog mutatni, és ha sem az állami költségvetés, sem az említett pro blémákkal küszködő önkormányzatok nem lesznek képesek az egyébként törvény által rájuk rótt feladatot ellátni, akkor itt okszerűen megjelenik egy harmadik finanszírozó, és ez a közoktatás összefüggésében a szülő. Ez pedig - azt hiszem - az elképzelhetetlen dolgot fogja felvetni, ez pedig az oktatás piacosítása. A szülőkre áthárított kiadás mellett az önkormányzatok másik megoldást is választhatnak: hozzá fognak nyúlni az intézmények működtetéséhez, hozzá fognak nyúlni a pedagógusállásokhoz - és ez bizony e lbocsátásokat fog jelenteni. Tisztelt Ház! Egy ilyen elbocsátási hullám mit hoz a konyhára? Tessenek utánaszámolni, hogy az elbocsátott munkavállalóknak - egyébként a ma még, hál' istennek, hatályos közalkalmazotti törvény összefüggésében - végkielégítést kell fizetni, a felmentési időt ki kell fizetni, a ki nem adott szabadságokat pénzben meg kell váltani...Valahol ezek a munkavállalók soha többet az életben nem lesznek fegyelmezett adófizetők; mely adófizetési fegyelmet náluk nem a belső morál, hanem az a tény hozza, hogy tőlük levonják az adót, tehát az életben nem fognak többet adót fizetni, és nem fognak tbjárulékot fizetni, viszont végtermékként megjelennek a munkaerőpiacon, mint munkanélküliek. Azt gondolom, hogy a '95ös költségvetési törvény tárgya lásakor ezeket a szempontokat nem szabad figyelmen kívül hagyni. El fog indulni egy elégedetlenségi hullám, mely elégedetlenségi hullám meg fog jelenni a szülőknél; meg fog jelenni azoknál, akik szociális, egészségügyi vagy oktatási alapfeladatra, azok ell átására jogosan tartanak igényt; meg fog jelenni az önkormányzatoknál és végül meg fog jelenni a munkavállalóknál. Hosszú távon pedig ez a folyamat soha nem hozható helyre. Hiszen ellene hat minden olyannak, amelyet pedig a kormánykoalíció hőn áhít, és min den magára valamit adó párt Magyarországon; nevezetesen, hogy valósuljon meg már végre a modernizáció. Hát, nehéz elképzelni olyan modernizációt, amely az oktatási kiadások reálértékének radikális csökkentésével, a szociális és egészségügyi ellátások továb bfaragásával együttesen valósulna meg. Ez a világon idáig nem sikerült senkinek, és igen csodálkoznék, ha Magyarországon sikerülne. Mivel lehetne ezeket a veszélyeket kivédeni? Teljesen természetesen a működőképesség fenntartásával, amely egyaránt jelenti a dologi és bérjellegű kiadásokat. Ezeket a kiadásokat az önkormányzatokhoz célszerű normatívaemelés képében eljuttatni. Hiszen az intézmények fenntartói, tulajdonosai, felelősei az önkormányzatok. Mi legyen ennek a forrása? (9.30) Békesi László pénzügym iniszter úr számtalan alkalommal elmondta, és azt gondolom, hogy most szükséges őt idézni: új javaslatokra fogékonyak vagyunk, mondta a pénzügyminiszter úr. Több alkalommal tett hiú kísérletet arra a szakszervezetek némelyike, - és itt meg kell említsem a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetét, - hogy valahogyan költségvetésen kívüli pénzekre irányítsa a figyelmet. Én szeretném leszögezni, hogy a munkavállalók, az önkormányzati intézmények nem gondolnak arra, hogy a költségvetési hiányt nö velni lenne szükséges. Éppen ezért a tisztelt Ház, a kormány, különösen a pénzügyminiszter úr, valamint a bizottságok elnökei figyelmébe ajánlom azt az anyagot, amely tartalmaz ilyen jellegű külső
