Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP):
2262 Szólítom a szónoki emelvényre Szöllősi Istvánné képviselő asszonyt, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Egyben kérem felkészülni Raskó György képviselő urat, a Magyar Demokrata Fórumból. SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP) : Köszönöm szé pen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, nem lep meg senkit, hogy pedagógusként a magyar közoktatás helyzetét alapvetően érintő költségvetési összefüggésekről kívánok szólni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy ezekről a kérd ésekről valamilyen módon viszonylag elfogadható képet kapjunk, néhány megállapítást - már csak az ismétlés kedvéért is - szükséges megtenni. Az első megállapítás, hogy az évtized elején az önkormányzatok nagy megelégedésére önkormányzati tulajdonba kerülte k az iskolák. Ma már nem ilyen boldogok emiatt. A GDPből való részesedésről az elmúlt években minden szépet és jót lehetett olvasni az elmúlt kormányzat statisztikai adataiból. Én úgy gondolom, a pontosság kedvéért el kell mondani, hogy 1990ben mi volt a helyzet és '93ban mi volt a helyzet. '90ben ez a részesedés - az oktatás és a szakképzés egészét tekintve - a GDPből 5,9 százalékos volt. '93ban az említett kormánystatisztika szerint ez a részesedési arány 7 százalékra ugrott, amely ugyebár a fejlett országoknak is dicsőségére válna. Csakhát itt van egy bibi, nevezetesen, hogy közben jelentősen csökkent a GDP, és így a '90es év változatlanul való értelmezése, összefüggésében tehát változatlan áron számolva, '93ban 5,2 százalékos ez az oktatási része sedés. Az első megállapítás tehát, hogy '90től '93ig reálértékben csökkent az oktatás GDPből való részesedése. A második megállapítás, hogy az önkormányzati intézmények normatívája az 1995ös költségvetési törvény tervezete szerint az 1994es árszínvona lon maradna. Hát itt megint van egy kis bibi, mert az 1994es normatívák pedig az 1993as árszínvonalon kerültek megállapításra. Tehát akkor eszerint 1995ben '93as folyó áron finanszíroznánk a normatíva képében a közoktatási intézményeket. Közben, nagyon szerény számítások szerint - ugye, ezt nem kell mondani - '93tól '95ig ezekre a normatívákra legkevesebb, nagyon jóindulattal is, 25 százalékos infláció rakódott; és akkor tényleg nagyon keveset mondok. A harmadik ilyen megállapítás, hogy a tervek szeri nt 1995ben legalább 70 százalékos energiaáremelés várható, ha ehhez hozzászámítjuk az áfaemelést, valamint a mindenki által tudott - még ha nem is várt - forintleértékelést, akkor ezek együttes hatása egészen bizonyosan megjelenik a kifizetetlen villanys zámlákban, fűtés, világítás, energiaszámlákban. Megjelenik abban, hogy nem tudni, miből fognak az intézmények a feladatok ellátásához eszközöket beszerezni; merthogy amúgy eszközigényes az oktatás - például egyes szakmunkásképző intézményekben. És arról nem is beszélek, hogy a nevelésioktatási intézmények, az egészségügyi intézmények, szociális intézmények amúgy szociális feladatokat is ellátnak. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogyan jelennek meg ezek a dolgok, a három együttesen, az étkezési nyersanyagno rmák árában. Ki fogja ezeket finanszírozni? A negyedik ilyen megállapítás, hogy az önkormányzatok 30 százalékról ugyan 35 százalékra emelt személyi jövedelemadóvisszatérítést kapnának; de ezt kategorikusan ki lehet jelenteni: az ég egy adta világon semmit nem fog nekik jelenteni az intézmények fenntartása kérdésében. Hát részint, mert valamennyiünk előtt tudott, hogy ez az 5 százalék pántlikázott pénz, hiszen fele a munkanélküliek ellátását szolgálná és célozná. A másik, hogy... kérem szépen, tessék kinyit ni az ország térképét - és meg tetszenek látni, az ország nem a főváros. A lakosság 80 százaléka nem a fővárosban él, és az ország jellemzően aprófalvas szerkezetű. Ha el tetszenek sétálni Békés, Bács és Csongrád apró településeire, akkor nyilvánvaló, hogy ott nagy bátorság lenne személyi jövedelemadóra apellálni; már csak a munkanélküliség miatt is. Itt ki szokás egészíteni a 30 százalékot arra a bizonyos szintre, amely a személyi jövedelemadóból szükséges; és hogy ezt a 35re egészíti ki vagy 30ra, ez ug ye, ebben a konstellációban majdnem mindegy.
