Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szólótörvényjavaslat együttes általános vitá... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA a KDNP
2186 A törvényjavaslat megszünteti a lakásépítés, felújítás utáni áfavisszatérítés lehetőségét. Csak emlékeztetni szeretném a kormánypártokat, hogy választási kampányuk során ennek pontosan az ell enkezőjét ígérték. Szakértelmük révén csupán odáig jutottak el, hogy az előző kormány által bevezetett szociálpolitikai rendszer tételeit - igaz, jelentősen - megemelték. Nagyon szívesen hallanám pénzügyminiszter úrtól azt, hogy mi minden történt, mi újat tanult meg pártja gazdasági programjának megírása és a mostani előterjesztés előkészítése között, aminek eredményeképpen saját elképzeléseivel ellentétes javaslatot nyújtott be a tisztelt Háznak. Néhány megjegyzést, néhány gondolatot mondanék az előterjesz téshez. Az adóvisszaigénylés kérelmének a 15. § (4) bekezdésében rögzített korlátozása nem fogadható el, mivel nagyon sok kisvállalkozót hozna lehetetlen helyzetbe, hiszen a visszaigénylés teljesítésének késleltetése jelentős likviditási problémát okozhat nekik. A 17. §ban az alanyi adómentesség határának egységesítése áttekinthetőbbé teszi az adózási szabályokat. Az egymillió forintos határ megszabása kedvező az egyéni értékesítést végzők esetében, viszont az ő esetükben a legnehezebb az ellenőrzés, tehá t ez az intézkedés csupán gesztusnak tekinthető. Ugyanakkor a bolti kiskereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységet folytatóknál kifejezetten hátrányos, hiszen nem veszi figyelembe az inflációs változásokat és hatásokat. Azért is érthetetlen ez, mert a ke reskedelmi szálláshelyadási tevékenység esetében másfélmillióról kétmillió forintra emeli az átalányadó határát, tehát itt jócskán figyelembe veszi az inflációt. A különböző nemzetközi segélyek kapcsán valóban gyakran visszatérő probléma, hogy azok áfaköte lesek. Természetes igényük a segélynyújtóknak, hogy adományaik után ne kelljen adót fizetni, hiszen ennek teljesítésére az adományozott gyakran nem képes, ezért szorul segélyre, az adományozó pedig - érthető okokból - nem hajlandó fizetni. Ezért indokolt, hogy az APEH, illetve a vámhatóság indokolt esetben részben vagy egészében elengedhesse az adókötelezettséget. Azonban az Országgyűlés csak úgy tudja igazán felügyelni a kormányt, illetve a végrehajtó szervezetek tevékenységét, ha ezekről folyamatosan info rmációval rendelkezik. Ezért azt javasoljuk, hogy az APEH, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának vezetői negyedévenként vagy félévenként kötelesek legyenek az elengedett adóbevételekről beszámolni az Országgyűlés erre illetékes költségv etési és pénzügyi bizottságának. A törvényjavaslat 3. §a kifejezetten a lízingelő cégek ellen született azáltal, hogy az áfafizetési kötelezettséget a termék átadásához köti. Ezt a versenyegyenlőséggel indokolja, ez azonban nem felel meg a valóságnak, miv el a lízingelt termék beszerzési ára jóval nagyobb, mint ha valaki az adott terméket a piacon veszi meg. Valóban sok visszaélés történt a lízingeléssel az elmúlt időszakban. Ugyanakkor ez a megoldás klasszikusan az az eset, amikor a fürdővízzel a babát is kiöntik. A lízing az egész világon elterjedt módszer, amely a piacgazdaság egyik nagyon fontos eleme. Az áfakivetés javasolt módja gyakorlatilag tönkretenné ezt az üzletágat, mely igen kedvezőtlen hatással lenne az egész magyar gazdaságra. Örülök, hogy pén zügyminiszter úr is felismerte ezt a tényt, és a javaslatát visszavonni készül. Az apport adómentességének megszüntetésével alapvetően egyetértünk, de változatlanul meggyőződésünk, hogy ez a megfogalmazás a kívánt célt nem fogja elérni. A 8. § klasszikus g umijogszabály. A háztartási és személyi felhasználású beszerzések költségként történő elszámolásának megakadályozásával egyetértünk. Nincs rögzítve azonban - mert nem is lehet , ki fogja eldönteni, hogy az adott terméket valaki saját célra vagy a gazdaság i tevékenység folytatása érdekében használjae fel. (12.30) S végül a 9. §hoz: annak ellenére, hogy valaki az adminisztráció csökkentése érdekében nem a tételes költségelszámolást választja, beszerzéseiről még rendelkezhet szabályos számlákkal. Ezek adóv isszatérítésének megtagadását igazságtalannak tartjuk. A koalíció mindenhol mint a vállalkozók barátja szeretne megjelenni, és fennhangon hirdeti az adminisztráció csökkentésének
