Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2125 Ha az előbbi szempontok alapján megvizsgáljuk a személyi jövedelemadótörvény módosításár a tett javaslatot, azt kell megállapítanunk, hogy az emberi erőforrások fejlesztésének mindkét fázisa vonatkozásában a fejlesztéssel ellentétes, azt gátló intézkedéseket javasol. Számításaim szerint egy négygyermekes család esetében az az adótöbblet, amit a kormányjavaslat a gyermekek utáni adókedvezmény eltörlésével a családra ró, 25 ezer forint havi bruttó kereset esetén kerekítve éppen ugyanennyi, 25 ezer forint, illetve egy gyermekre és havonta 522 forint. Ne gondoljuk, hogy az ilyen család gazdag, és e z indokolná, hogy nagyobb terhet viseljen! Itt a családfő keresetéből egyegy családtagra havonta - az 1995re javasolt adószabályok figyelembevételével - csupán 3164 forint jutna. Egy 40 ezer forint fizetésű Fkategóriás pedagógus esetében ez a többlet ad óteher már 37 080 forintot jelentene. A javaslat mostani formájában tehát a kormány az emberi erőforrások előállítását nem támogatja. De nézzük meg, mit javasol ezek után, ahogy egyesek megfogalmazzák, a gyermekszeretet hobbijából vagy vallási okból, vagy egyszerűen természetes hagyományokból a büntetések ellenére mégis - ismét idézőjelben szeretném mondani - "előállított" emberi erőforrások fejlesztésébe történő befektetések érdekében! A személyi jövedelemadótörvény módosítására való javaslatban csupán an nyit, hogy ahogy már itt el is hangzott az előttem szólók szájából is, drasztikusan csökkenti a törvény 3. § 30. pontjába tartozó szellemi tevékenységek adókedvezményét. Nézzük meg, mik is tartoznak ebbe a 30. pontba! A 31. pont a találmányokért kapott jöv edelmek; a 32. pont a tudományos tevékenység, felsőoktatási tevékenység, OTKAból finanszírozott kutatás; a 33. pont az iparjogvédelem alá tartozó műszaki alkotások. Úgy gondolom, ezek mind a modernizációt, a fejlődést szolgálják. Mindez természetesen csak akkor jelent adókedvezményt, ha - a 34. § szerint - munkaviszonyon kívüli szerződésből származik, ha munkaköri kötelezettségekbe nem tartozó feladatként végzik, magyarul többletfeladatként. Ki képes ilyen tevékenységet végezni? Nyilvánvalóan csak magas ké pesítésű kutató vagy egyetemi oktató, akinek illene legalább havi bruttó 20 ezer forintot vagy ennél többet keresnie; vagyis akinek a többletmunkáért kapott különjövedelme a 35, 40 vagy 44%os adókulcsú sávba esik. Ehelyett most fog kapni 25% adókedvezmény t a 100 ezer forintos összeg változatlanul hagyásával. Elnézést kérek, de én úgy érzem, hogy itt nem másról van szó, mint a régi tétel felelevenítéséről, hogy a szellemi munkát le kell értékelni, mert az inproduktív; vagyis a javaslat az emberi erőforrásba történő, nem munkaköri feladatként, hanem többletként végzett befektetést sem támogatja, hanem kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. Nézzük meg végül, hogyan állunk a pénzbeni, tárgyi jellegű befektetések ösztönzésével! A javaslat egyrészt szűkíti az adókedvezm énnyel támogatott befektetések körét, továbbá örökössé teszi a lekötés időtartamát. Az adóhitel visszafizetésének kötelezettségétől csak a halál vagy - engedjék meg, hogy így mondjam - az ásó, kapa és a nagyharang szabadítja meg az embert. Továbbá előírja a tőkeszámlavezetés kötelezettségét. Ez véleményem szerint már eleve sok embert elriaszt a működőtőke típusú befektetésektől. (18.50) (Jegyzők: dr. Trombitás Zoltán és Nahimi Péter) Továbbá a javaslat - különböző jól hangzó magyarázatokkal - drasztikusan csökkenti és fix 30%ban határozza meg a befektetések adókedvezményét. Vajon serkente ez megtakarításokra, befektetésekre? A 30%os adóhitel megadása csak azoknak jelent nagyobb vonzerőt az idei szabályokhoz képest, akik jövedelme a felső sávban, 25%kal adózik. Az ilyen személy maximum 200 ezer forint évi bruttó, illetve 158 700 forint nettó keresettel rendelkezik. De lehete egyáltalán évi 158 700 forint vagy havi 13 200 forintból bármit is örökre megtakarítani? Vagyis az 1995re javasolt megoldás szerin t gyakorlatilag minden megtakarításra és befektetésre képes személy rosszabbul jár, mint 1994ben, hiszen a megtakarításra eleve csak 35, 40 vagy 44%os adókulcsba eső jövedelemmel rendelkezők lehetnek képesek.
