Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 21 (35. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tágyalási időkeretének felosztásáról: - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2079 befejezésével. A mezőgazdasági járadékok átadásával jövőre már minden szociális ellátás a központi költségvetést terheli. Az államháztartási reform lényeges eleme a kincstári rendszer kiépítése, miután a mai gyakorla t legkritikusabb területe a közpénzek kezelése, a költségvetés pénzellátásának drága és sok visszásságot eredményező módja. Emlékezzünk csak az Ybl Bank vagy a Lupis Brókerház ügyére. Az első lépéseket megtesszük a kincstár kiépítése érdekében. Az államház tartási reform keretében 1995től megkezdődik a jövedelemcentralizációt fokozó, párhuzamos finanszírozási és gazdálkodásteremtő, úgynevezett decentralizált állami pénzalapok struktúrájának átalakítása is. Az agrárgazdaság több alapja a Mezőgazdasági Alapba , a vállalkozási célokat finanszírozó befektetésösztönzési és kereskedelemfejlesztési alapok pedig a Gazdaságfejlesztési Alapba integrálódnak. Ezekkel az intézkedésekkel megvalósítható lesz a rendelkezésre álló pénzeszközök és az ágazati célok összehangol ása, a források koncentrálása révén pedig hatékonyabbá, egységesebbé tehető lesz a támogatási rendszer. A változtatásokat a benyújtott decentralizált alapokról szóló törvénymódosítási javaslatok tartalmazzák. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetéspolitikába n és az államháztartás egészében érvényesíthető elveket egyrészt a gazdasági teljesítmények, az ezekből előteremthető források, másrészt a költségvetés egyes területein kialakult kötelezettségek; ezek közül is az államadósság finanszírozásának terhei, az i ntézményi struktúra fenntartásával összefüggő elkötelezettségek, valamint a juttatási rendszerek forrásszükséglete határozzák meg. A költségvetés finanszírozási struktúrájának kialakításánál a hiány szigorú keretek között tartása alapkövetelmény, mert nem engedhető meg, hogy a már beindult adósságspirál tovább gyorsuljon. Ezért 1995re alapvető célnak tekintettük, hogy a meglévő kiadási determinációk mellett az államháztartás - a belföldi és külföldi hiteltörlesztési és értékpapírvisszavásárlási kiadások n élkül - úgynevezett GFSrendszerű hiánya ne lépje túl a GDP 5,5%át. Ez abszolút összegben - a makrotendenciákat is figyelembe véve - 282 milliárd forintnak felel meg. Az európai államokban már régóta alkalmazott hiány hazai bevezetésével '95től megváltoz ik a költségvetés prezentációja. A GFSrendszerű hiány '91től kezdve folyamatosan nő. '95ben még csak annyit lehet reálisan vállalni, hogy az ilyen rendszerű államháztartási hiány - GDPhez viszonyított arányát tekintve - kisebb mértékben emelkedjen, min t az előző években. A számok rendkívül beszédesek. Miközben a költségvetés összes kiadása folyó áron 392 milliárd forinttal, azaz 26,5%kal nő '94hez képest, aközben a közvetlen kiadásokra fordítható előirányzat növekedése mindössze 159 milliárd forint, a zaz 10,8%. A kettő közötti különbség 233 milliárd forint, ami az adósságszolgálati, elsősorban kamatkiadások 65%os növekedését jelenti. Ezt hívják adósságspirálnak, ami nagyrészt az elmúlt évek túlköltekezésének köszönhető. Adósságszolgálati kiadások nélk ül az úgynevezett elsődleges költségvetési hiány, amely folyó bevételek és kiadások egyenlege, ebben az esztendőben 94 milliárd forint deficitet mutat, jövőre 27 milliárd forint hiányt tervezünk. A javulás 67 milliárd forint, nagyon szigorú kiadástervezés mellett, de a finanszírozhatóság szempontjából még ez is kritikus. El kellene érnünk, hogy a folyó kiadások és bevételek egyensúlyban legyenek, azaz ne növekedjék tovább a nettó adósságállomány, ehhez legalább 27 milliárd forinttal kellene javítani az egye nleget. Erre a feladatra ma nem tudunk megoldást találni, ezért a munkát folytatjuk. (14.10) A korábbi években megindult bevételiarányátrendeződés folytatódik jövőre. A végső fogyasztáshoz kapcsolódó adók szerepe tovább emelkedik. Míg 1992ben a központi költségvetés bevételeiben a fogyasztáshoz kapcsolt adók aránya 43% volt, jövőre már megközelíti az 50%ot. A gazdálkodó szervezetek befizetéseinek 24,4%ról 17,3%ra történő csökkenése egyértelműen jelzi a vállalkozásbarát adóztatási szándékot. A központi költségvetés kiadásai 1992 és 1995 között figyelmet érdemlő átrendezést jeleznek. Az elkülönített állami pénzalapok a központi költségvetés kiadásainak 2,9%át kapják támogatásként, szemben a '92es 5,6%kal. Az állam által vállalt
