Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2041 folytathatnám a példákat, mondhatnám azt is, hogy bár én a hosszan, békésen eltöltött házasságnak vagyok a híve, mégis furcsállnám, hogyha amiatt, mert a válások esetén a házastársak között sokszor látjuk, milyen komoly feszültségek alakulnak ki a vagyonmegosztás vagy a gyermekek elhelyezése miatt, most valaki az t javasolná, hogy iktassuk ki a törvényekből egy polgári demokráciában a válás lehetőségét. Véleményem szerint tehát, amennyiben a szövetkezetek települések szerinti szétválása valóban nehézségeket okoz, illetve - ahogy más vonatkozásban fölvetik - vissza is lehet vele élni - itt arra gondolnak, hogy olyan település határoz a szétválás vagy a leválás mellett, amelyiknél meghatározó eszközök vannak, és a maradék szövetkezet esetleg életképtelen lesz , akkor is úgy látom, nem az a megoldás, hogy a lehetősége t kiiktatjuk, hanem megfelelő megoldásokat keresünk ezekre a problémákra. Például úgy, hogy a meg nem osztható, az egész szövetkezet érdekeit vagy minden település érdekét szolgáló, meg nem osztható, nagy értékű vagy csak közösen működtethető eszközökre, ü zemekre kötelezővé tesszük új szervezet létrehozását. Elsősorban arra gondolok, amivel a ma már - ismét hangsúlyoznám - nagyon aktív érdekvédelmi szervezet, a MOSZ is egyetért, hogy úgynevezett másodlagos szövetkezet formájában tudnák közösen működtetni az ilyen meg nem osztható közös eszközöket. A törvénytervezet indoklásában szerepel az is, hogy a jelenlegi törvény diszkriminatív szabályokat tartalmaz a mezőgazdasági szövetkezetekkel kapcsolatban. (11.50) Akik ezt felvetik, ez alatt elsősorban az eddigi XI. fejezetet értik. Ez számtalanszor elhangzott az érdekképviseletek részéről; egyes pártok és a kormány programjában is szerepel. A vita során szó volt már arról is, hogy milyen hosszú vita előzte meg a sz övetkezeti törvény megalkotását, amely vita lényege az volt, hogy egységes szövetkezeti törvényt alkossone a parlament, vagy pedig szövetkezeti típusok szerint külön törvényeket. Az előttem szóló is felvetette, hogy az ágazati sajátosságoknak ki kell domb orodni az egységes szövetkezeti törvényben. Ha ez így van, akkor önmagában az, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekre úgynevezett sajátos szabályok vonatkoznak, véleményem szerint nem nevezhető diszkriminatívnak. Hiszen az egységes szövetkezeti törvényben - például a 2. § (2) bekezdésében - szerepel, hogy a pénzintézeti tevékenységet folytató és a biztosítási tevékenységgel foglalkozó szövetkezetekre a pénzintézetekre és biztosító szervezetekre vonatkozó törvény hatálya is kiterjed. Külön szabályok vannak a t örvényben az iskolaszövetkezetekre. Az egész X. fejezet a lakásszövetkezetek sajátos kérdéseivel foglalkozik. Ezek után felvethető az a kérdés, hogy a törvényalkotás miért nem foglalkozik a szövetkezeti törvényben valóban meglévő, egyes szövetkezeti típuso kat sújtó diszkriminatív törvényekkel. Elsősorban a 62. § (2) bekezdésére gondolok, amely kimondja, hogy hitelszövetkezet tevékenységét csak tagjai részére végezheti. Véleményem szerint, amíg ez a megkülönböztetés szerepel a szövetkezeti törvényben, nem vá rhatjuk, hogy tömegesen jönnek létre valódi hitelszövetkezetek, holott mindenki beláthatja, hogy nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a társadalmi élet más területén is nagyon fontos szerepet játszhatnának a hitelszövetkezetek az ország életében. Ismereteim sz erint a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozó szövetkezetek összesen 640 millió tagjából 480 millió a hitelszövetkezetekhez tartozik. Itt megjegyezném azt, hogy sajátos, érdekes magyar helyzet az, hogy amikor szövetkezetről van szó, akkor az ember ek óhatatlanul elsősorban a mezőgazdaságra gondolnak, holott világviszonylatban a szövetkezés, a szövetkezetek a társadalmi élet más területén gyakoribbak, és - ahogy említettem - a hitelszövetkezetek fontosak. Ezek szerint tehát a jó - és nemcsak a mezőga zdaság problémáit alapul vevő - szövetkezeti törvényre szükség van.
