Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2040 szerepük van, és az egész mezőgazdaság érdekeit szolgálja, ha a törvények segítik hatékony működésüket és jó irányú fejlődésüket. A kereszténydemokraták mindig is rámutattak a hibákra, a szövetkezete k ellentmondásos helyzetére, de elismerték a szövetkezetek jelentőségét és a szövetkezetekben dolgozó agrárszakemberek munkáját, tudását, szorgalmát és szerepét a mezőgazdaság fejlesztésében. De még ez sem változtat azon a tényen, hogy a szövetkezetek tört énelmileg örökölt problémái nem oldódnak meg, illetve nem jutnak előre ezzel a törvénytervezettel. Jelenleg egymástól egészen távol álló érdekcsoportok vannak összezárva egy vállalati, illetve egy szervezeti keretbe. Csak néhány példát hadd mondjak: alapve tő ellentétek feszülnek a tagok és - ahogy itt többször elhangzott - a kívülálló üzletrésztulajdonosok között; a dolgozó, pontosabban a szövetkezetben munkahellyel, munkaviszonnyal rendelkező tagok és a szövetkezetben munkaviszonnyal nem rendelkező tagok között - azt hiszem, mindenki érti, hogy a munkavállalók a bérek növelésében, és nem, mondjuk, az üzletrészre jutó osztalék növelésében érdekeltek. További ilyen ellentétek húzódnak a sok földdel rendelkező emberek és a kevés fö lddel rendelkezők között; vagy az olyan nyugdíjasok, akik csak bérbe adják a földjüket, nyilvánvalóan a földbérlet növelésében érdekeltek. Ugyanilyen ellentétek feszülnek sok helyen a különböző településekhez tartozó szövetkezeti tagok között. Véleményem s zerint tehát a törvényalkotásnak elsősorban a tagsági viszonnyal kellene foglalkoznia, fölvetve, hogy mit is jelent a tagsági viszony, illetve hogy tagnak tekinthetőke azok a nyugdíjasok, akik semmilyen személyes közreműködéssel nem vesznek részt a szövet kezet életében, és esetleg a ma már anyagi nehézségekkel küszködő szövetkezetektől az érdekeiket szolgáló szolgáltatásokat sem kapják meg. Megjegyzem - itt többen tettek már személyes vallomásokat , ha valaki most úgy gondolná, hogy esetleg a szövetkezeti nyugdíjasok ellen beszélek, azoknak felhívnám a figyelmét, hogy az én édesapám 85 éves szövetkezeti nyugdíjas, tehát ebből a nézőpontból is ismerem a problémát. Ő sem szokott eljárni a közgyűlésekre, és megfelelő rendezés esetén egyáltalán nem ragaszkodna ahhoz, hogy szavazó tagként tartsák számon. Azt szeretném tehát még egyszer mondani, hogy a tagsági viszony rendezése irányából lehet, hogy hamarabb tudnánk rendezni a problémát. Ugyanígy fölvethető, hogy tagnak tekinthetőe az a szövetkezeti tag, aki nem vállal munkát, mert esetleg nem is kap munkát a szövetkezetben, és a földjét is másnak adja bérbe. Hogyan teljesül akkor az ő esetében az előbb idézett, a szövetkezetek fogalmára vonatkozó definíció? Én azt hiszem, sehogysem. A települések tagjainak saját döntésük alapján történő szétválása véleményem szerint legalább a szövetkezetekben feszülő ellentétek egy részét segítette volna megoldani. A most előttünk lévő törvénytervezet ezt a lehetőséget is meg kívánja szüntetni. Érthető lenne ez a módosítás, ha a települések szerinti szétválás tömeges jelenség lett volna, amióta ez a lehetőség tavasszal bekerült a törvénybe. Ezzel szemben a mezőgazdasági bizottság ülésén kaptam azt az információt, hogy hathét ilyen eset fordult elő; Kis Zoltán államtitkár úr tíz esetről tudott; újabban, ebből az előterjesztésből ismét hét ilyen esetről hallottunk. Vagyis egyáltalán nem volt olyan tömeges ez a jelenség, ami veszélyeztette volna a szövetkezetek stabil működését. Fölvetődik az a kérdés is, hogy az ilyen, esetleg tele pülések szerinti szétválás - ez már ma is elhangzott - súlyos gondokat okoz a vagyonmegosztás és egyebek vonatkozásában. Úgy gondolom, minden ilyen szétválás problémákkal jár. Ha ez így van, akkor sem az a megoldás, hogy egyszerűen kiiktatjuk a törvényből ezt a lehetőséget, még akkor sem, ha kevés eset van, amikor ez valóban segítene a feszültségek feloldásában. Hadd említsem meg párhuzamos példaként, hogy senkinek nem jut eszébe megszüntetni, hogy mondjuk, előzőleg összevont települések külön önkormányzato t alakítsanak a törvényes előírások betartásával. Tegnap szavaztunk itt a Házban a kerületi bíróságok elnevezéséről; Soroksár kivált, új kerületként fog ezentúl Budapest keretein belül élni. Tovább
