Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 16 (34. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BERREGI ISTVÁN (FKGP):
2031 velük rakatták le a ma működő szövetkezetek alapja it. Mégis ezt a réteget szeretnék a törvény módosításával a jogalkotók megfosztani az eddig is kevés lehetőségeiktől. Nem akarom most felidézni az 1959 vagy '60as év téli hónapjait, amikor a szövetkezetek jelentős része alakult. Nagyon sokan nem emlékezhe tnek rá - koruknál fogva sem. Az emlékezők közül pedig kevesen vannak itt, akik ezt átélték, akiket próbáltak meggyőzni a szövetkezet előnyeiről. Lehet, hogy az akkori meggyőzőkből ma is többen vannak itt, mint a meggyőzöttekből. Éppen ezért találom furcsá nak, hogy a módosított törvény kitalálói, feltalálói indoklásukban említettek olyat is, hogy a szövetkezeteknél az egész világon ez így működik és így elfogadott. (11.00) Egy nem jelentéktelen dologról azonban nem tesznek említést, nevezetesen arról, hogy a nyugati világban egészen más elvek alapján alakultak a szövetkezetek, mint az úgynevezett szocialista rendszerben. Tiszteletre méltó a kormány igyekezete, hogy a MOSZon kívül több szövetkezetet is meghívott, hogy kikérje a véleményét - például az Iparsz övetséget, a lakásszövetkezeteket, takarékszövetkezeteket, általános fogyasztási szövetkezeteket, talán még a fodrász szövetkezetet is. De tudni kell - ami szomorú és ez már kevésbé tiszteletre méltó - hogy a témában legjobban érintettekkel, magával a föld műves társadalommal, az alapító tagokkal, a régi tsztagokkal bizony nem igen beszélgettek el. Az igaz, hogy a szövetkezeti vezetőkkel, a MOSZvezetőkkel elbeszélgettek, de azt hiszem, az egyenesen egyértelmű, hogy számukra a lényeg, hogy maradjon a szövet kezet, hisz' ők onnan élnek - nem is olyan rosszul , onnan kapják a fizetésüket, tehát nekik nyilván ez a megfelelő. De beszélni kellene azokkal vagy azoknak a hozzátartozóival, akiket meggumibotoztak, akiknek körmeit bevágták, akiknek a derekára kötelet kötöttek... Tudom, mert a szomszédomban volt ilyen, azért merem mondani. Tavaly halt meg a bácsi... (A MSZP padsorai felé fordulva:) Elnézést, hadd fejezzem be! (Többen élénk gesztusokkal jelzik, hogy egymás közötti beszélgetést folytatnak.) Hatnyolc méte r mély kútba leengedték, és addig tartották, amíg nem kiáltotta fel, hogy "Uraim, aláírom, legyenek szívesek, húzzanak fel!" Akik a kötelet fogták, nem fáztak, mert majdnem mindegyiken pufajka volt, de aki lent volt, derékig a vízben, az fázott, annak ross z volt. Ezeket az embereket és a hozzátartozóikat kell megkérdezni, hogy mi a véleményük a szövetkezetről, mit gondolnak most a szövetkezeti törvény módosításáról. Uraim, tessék elhinni, hogy ez így van! Valamennyiünknek tudnunk kell, hogy akik hetvenes év ek körül vagy netán az után léptek be, mit tudtak bevinni: nem sok mindent, uraim, esetleg tényleg csak a párttagkönyvüket. Erre gondolva még szomorúbb a módosító javaslat. Ha arra gondolunk, hogy az alapító tagok között szinte egyetlen párttag sem akadt, akkor ez valóban érdekes dolog. Most jön az, hogy valóban politikai döntés volt. Megint hadd hivatkozzak magamra: '60. február 2án alakult a szövetkezet, uraim, 513 tag lépett be, és úgy kellett keresni egyetlenegy párttagot az 513 tag közül, aki elvállal ta, és úgy alakult meg a párt: ő volt a párttitkár. Ez a létszám egy év múlva, az első zárszámadásra, felduzzadt öt főre, mert lett négy rokon, meg közben az elnöknek be kellett lépni - így lettek öten. De az alapító tagok közül szinte senki nem lett pártt ag - ezt igenis tudomásul kell venni! Nagyon szomorú, hogy mennyire politikai... A mezőgazdasági bizottságban az egyik szövetkezeti elnök barátom - most nem akarok nevet mondani - azt mondta, ő nyugodtan meri ajánlani elfogadásra, ő biztos benne, hogy az ő szavazataik ezután nem fognak csökkenni. Hogy nem fog csökkenni, ez biztos, hisz' valahol pontosan az ő tagjaik, akik rá szavaztak - elnézést! , kérik, hogy legyen az övék a szövetkezeti vagyon, ne adjunk ki semmit annak, akit megillet, ne adjuk ki az er edeti tulajdonosoknak, ne adjunk belőle semmit - mert akkor nekik mi marad? Ők féltik a vagyont, akik semmit nem vittek be! Uraim, tessék elhinni - sok szövetkezetben járok ma is , ha régi tagokkal, alapító tagokkal beszélünk, ők osztanák a vagyont, ők az t mondják, igen, vigye ki, mert tudják, hogy ki mit vitt be körülbelül, és ha nem is azt, de valamit legalább kapjon. De aki nem vitt be semmit, az ragaszkodik
