Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR, az FKGP
1750 Tisztelt Ház! Bár a miniszt erelnök úr szeptember 27ei beszédében kifejezte azon szándékát, hogy nem kíván tovább a múlttal foglalkozni, ez a jelen napirendi pont keretében elkerülhetetlen, hiszen a zárszámadás, azon túlmenően, hogy a jövőbe mutató tanulságokkal szolgál, egyfajta el számolásra is lehetőséget kínál és arra kötelez. Tudva azt, hogy nekünk legfontosabb feladatunk a jövő alakítása, mégis, mindezekre tekintettel azt hiszem, el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon nem lennee célszerű egy vizsgálóbizottság által jobban megvi lágítani azokat a gazdasági történéseket, amelyeket beszédem második részében néhány kiragadott példával igyekeztem szemléltetni. Tisztelt Ház! A szocialista frakció törekszik arra, hogy módosító javaslataival korrigálja a törvényjavaslatban fellelhető néh ány ellentmondást, és összességében a törvényjavaslatot elfogadásra ajánljuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Rott Nándornak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja vezérszónokának. Egyben felkérem dr. Szilágyiné Császár Teréziát a felszólalásra történő felkészülésre. (Dr. Rott Nándor több kötettel a kezében lép a szónoki emelvényre. - Derültség és taps.) DR. ROTT NÁNDOR , az FKGP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök ú r. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ami mosolyt keltett: azért hoztam magammal a zárszámadás nem teljes irattömegét - nem teljes, mert egy kötet ebben még nincs is benne, és nincs itt a számvevőszéki jelentés vastagabb része sem , mert szeretném, ha a választópolgárok a tévén keresztül látnák, hogy amikor a költségvetési tárgyalás vagy a költségvetés zárszámadásának a tárgyalása zajlik, az milyen vaskos anyagra támaszkodik, amelynek az előállítása sem könnyű - erre még visszatérek , de a képviselők számára is szinte megoldhatatlan feladatot jelent. Ezek után szeretnék rátérni a költségvetés zárszámadásának a témakörére. Az 1993. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, vagyis az 1993. évi zárszámadás vitájára sajátos körülmények között kerül sor. A zárszámadási törvényjavaslatot nem az a kormány nyújtotta be, amelyik felelős az 1993. évi költségvetés végrehajtásáért, hanem annak a kormánynak az akkori ellenzéke. Erre már mások is utaltak. Következésképp ennek a zárszámadási törvényjavas latnak a vitája kapcsán nagyrészt értelmét veszti a kormány és az ellenzék közti politikai vita. Még inkább értelmét veszti a politikai felelősség kérdésének a felvetése, hiszen az idei országgyűlési választásokon a szavazatok döntöttek erről. Ezért az a ritka lehetőség adódik, hogy szakmai, nem pártokhoz kötődő, hanem általánosabb politikai szempontok alapján vitassuk meg az 1993. évi zárszámadást. Mindenekelőtt arra a tényre kell felhívnom a tisztelt Ház figyelmét, hogy parlamenti demokráciánk első négy évében a zárszámadások vitái elég nagyfokú érdektelenség mellett folytak. A költségvetési tárgyalások éles, néha drámai viták közepette folytak - gondoljunk a december 30ai éjféli szavazásra , és emellett a zárszámadások nem kavartak politikai viharokat - legalábbis az én megítélésem szerint nem; ha tévednék, igen tisztelt képviselőtársaim helyesbítsenek. Pedig úgy vélem, a zárszámadások több figyelmet és érdeklődést érdemeltek volna, hiszen a kormány gazdálkodásának bírálatára tán a költségvetésnél is bi ztosabb alapot nyújtanak. Az 1993. évi költségvetés végrehajtásának vitájához fontos és jó segítséget nyújt az Állami Számvevőszék jelentése. Némileg érthetetlennek vélem, hogy az Országgyűlés vitáiban nem kaptak elegendő figyelmet az Állami Számvevőszék j elentései. Hála az istennek, ez a mostani vita kivételnek látszik, úgy tűnik, mintha egyre jobban felismerné a Ház az Állami Számvevőszék munkájának a jelentőségét, hiszen az Állami Számvevőszék az Országgyűlés ellenőrző szerve, az Országgyűlés egyik legfo ntosabb szakértő szerveként terjeszti elő jelentéseit. Következésképp joggal lehet elvárni, hogy a parlament erőteljesebben támaszkodjék erre a saját szakértői szervezetére.
