Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 8 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1727 Az e lőző pénzügyi kormányzat elkövetett egy látszólag apró hibát: bár megküldte a zárszámadás anyagát az Állami Számvevőszéknek, de a vizsgálatra való felkérése elmaradt. Mi abban a hitben éltünk, hogy az 1993as költségvetés ellenőrzése folyik, és az előterje sztés vitája szeptemberben megkezdődhet. Közben a Pénzügyminisztériumban teljes erővel folytak a pótköltségvetéssel kapcsolatos munkák, így az ügy ki is került a figyelem középpontjából. Amikor augusztus közepe táján érdeklődni kezdtünk a vizsgálat várható eredményéről, csak akkor derült ki, hogy a vizsgálat még meg sem kezdődött. Így aztán a kéthónapos határidő lényegében augusztus közepétől számítandó. Ennek megfelelően csak most kerülhetett vitára a beszámoló. Ez az egyébként szerencsétlen csúszás más sz empontból mégis előnyös. Ez a vita is egyértelműbbé teheti, hogy mely kérdésekben elengedhetetlen a gazdaság- és költségvetéspolitikai váltás a korábban követett irányokhoz képest. Mivel a tárgyalás időben csak kevéssel előzi meg az 1995ös költségvetés v itáját, itt több fontos kérdésben már tisztázódhatnak az álláspontok. Az 1993. évi költségvetés végrehajtásáról szóló elemzést a költségvetés összeállításának alapjául szolgáló gazdaságpolitika értékelésével indokolt kezdeni, mindenekelőtt azzal, hogy mily en feltételezésekre épült az 1993as prognózis. Az 1993as költségvetés összeállításakor, '92 második felében a gazdaságvezetés úgy vélte, hogy a magyar gazdaság túljutott a piacgazdaságra való áttérés nehezén, további piacszűkülés a volt KGSTországok rés zéről nem várható, a külgazdasági pozíciók megerősödtek, és az infláció ütemének csökkenő tendenciájában is a belgazdaság egyensúlyjavulása jelenik meg. A stabilizálódás után tehát "a gazdaság központi problémájává az egészséges, kiegyensúlyozott, ugyanakk or tartós és érzékelhető mértékű gazdasági növekedés megindulása vált" - olvashattuk a '93. évi költségvetési előterjesztésben. Az addig erőteljes visszaesést jelző ciklus alakulásában tehát gyökeres fordulatot vártak, a növekedés megjelenését. Az élénkülé st a stabilizálódottnak vélt magyar gazdaságban nem féltették olyan mértékű egyensúlyromlástól, amely káros, növekedést veszélyeztető következményekkel járna. Nézzük, milyen bázisadatokra épült és milyen programon alapult a növekedést középpontba állító ga zdaságpolitika. '92 szeptemberében úgy tűnt, hogy az export éves szinten 57 százalékos volumennövekedést jelez, szemben az előző esztendő jelentős csökkenésével. Alapvetően ennek tulajdonították, hogy a folyó fizetési mérlegben az év végére 800 millió dol láros aktívum lesz, ami háromszorosa lett volna a '91esnek. S mindezekkel összefüggésben a diszponíbilis devizatartalékokat az év végére hatmilliárd dollárra taksálták, ami körülbelül 50 százalékos többletet jelentett az egy esztendővel korábbiakhoz képes t. A belgazdaság stabilizálódása és növekedése szempontjából lényegesnek tartották az infláció 2223 százalék körüli mértékét - szemben az előző évi 35 százalékkal - s azt, hogy a bázisévben megáll a beruházások csökkenése. A '92es esztendő tényleges foly amatai azonban nem igazolták vissza az imént jelzett őszi várakozásokat. Egyedül a fogyasztói árszint növekedésének vélt mértéke realizálódott. A kivitel mennyisége csak 1 százalékkal bővült, a folyó fizetési mérlegben körülbelül félmilliárd dollárral keve sebb aktívum képződött a vártnál, és a devizatartalékok is csak 10 százalékkal emelkedtek az előző év végihez képest. A beruházások az elképzelt stabilizálódás helyett 2 százalékkal csökkentek. A '93as gazdaság- és költségvetéspolitika tehát má r a kiindulópontjainál téves feltételezésekre épült. Az elmúlt esztendő ugyanis azt bizonyította, hogy az ország a piacgazdaságra való áttérés újabb válságszakaszába érkezett, ahol ugyan már nem fenyeget a korábbiakhoz hasonló mélységű visszaesés, de az eg yensúlyromlásból adódó veszélyekkel nem lehet nem szembesülni. A '93ra szóló program abból indult ki, hogy a stabilizáció után az aggregált keresletnek már nem kell csökkennie. Ezen belül az exportkereslet határozottan és tartósan növekszik, s emellett a belső felhasználásnak nem kell zsugorodnia. Az utóbbi meghatározó hajtóereje a beruházás lesz, amely '93ban 26 százalékos növekedést fog mutatni. A 03 százalék közötti GDPbővülés ugyan
