Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László):
1712 Nyilvánvaló, hogy nem teljes körű a szabályozás, ezt oly sokan elmondták már, hogy ehhez csak csatlakozni lehet. Ez a törvénymódosítás nagyon sok más törvényhez is k apcsolódik. Hogy csak egyet említsek: az egészségügyi adatok nyilvántartásának, kezelésének a kérdése. Erre rögtön mondok is egy példát, ami benne van az anyagban. Azzal a föltételezéssel élve, hogy a kormány, ha már beterjesztette, akkor meg is hozza ezt a törvényt, illetve a kormánypárti többség, talán az elhangzott nagy horderejű gondokhoz képest kicsit nevetséges lesz, amit mondok, de föltételezve, hogy a törvény bekövetkezik, talán egy apró módosítást érdemes lesz javasolnom. (20.00) Mire gondolok? Egy olyan információáramlási rendszer van a törvényben, ami onnan indul, hogy maga a beteg vagy képviselője vagy bármely más személy, amikor ezt a kóros elmeállapotot észleli, orvoshoz fordul. A törvény megmondja, hogy ez az orvos alapesetben a háziorvos, de szükség esetén tulajdonképpen bármely más orvos is lehet. Ez az orvos a beteget a szakvonalra viszi, nevezetesen egy idegbeteggondozóhoz fordul, és ott kéri a szakvizsgálatot. S akkor utána a törvény előírja, hogy az orvos leletet ad, valamint értesíti a beutaló háziorvost. Ez a kifejezés egy sajátos helyzetet eredményez, ugyanis a betegnek lehet háziorvosa, aki az adott esetben nem volt beutaló háziorvos, mert egy másik orvos küldte be a beteget; a törvény szövege szerint ezt a háziorvost nem értesíti az idegbeteggondozó, továbbá nem értesíti azt a beutaló orvost sem, aki történetesen nem a beteg háziorvosa, csak - éppen a körülmények sajátos fennállása folytán - a beutalást megírta és elindította. Azt gondolom, hogy az információáramlásnak ez a fajtája h ibás. Az egészségügy működése alapján az lenne a logikus, hogy a háziorvos minden esetben kapjon értesítést, ha egyébként nem arra az alapállásra helyezkedünk, hogy a lelet a betegé és annak mutatja meg, akinek akarja. Itt kapcsolódik a dolog egy jelenleg még nem létező törvényhez, az egészségügyi adatok nyilvántartásával kapcsolatos törvényhez. Ugyanígy lehetne még más elemeket is felsorolni a beteg és családja kapcsolatának a kérdésében, és bizonyos családjogi problémákat is fölvetni ezen törvénytervezet kapcsán. Ez azonban nyilvánvalóan olyan hatalmas kiszélesítése a problémának, amelyre a beterjesztő nem vállalkozhatott, hiszen nem fér bele ezekbe a keretekbe. Legyen szabad nekem is egy kicsit orvosi oldalról is egykét gondolatot mondani zárásul. Itt a betegnek társadalomba való beilleszkedésének a kérdését említeném. Szolnoki képviselőtársam drámai szavakkal szólt a beteg kiszolgáltatottságáról. Az orvostudomány mai fejlettségének szintjén azonban nagyon sok olyan kezelési módszer ismeretes, amikor azt kell mondani, hogy nagyon túlvagyunk már azon a világon - vagy legalábbis túl kellene lennünk azon a világon , amit, mondjuk, a nem orvoskollégák Benedek István Aranyketrecéből ismernek vagy ismerhetnek. Nagyon érdekes egy modern kórház, amely nem ismeri a zárt osztály fogalmát, legfeljebb egykét különleges szobát tart fenn különleges esetekre, mert nagyon hatékony gyógyszerekkel tulajdonképpen kiküszöbölhető a klasszikus értelemben vett és az előbb drámai idézettel alátámasztott jelenet. Vajon ez a törv énytervezet szolgáljae - és további törvénytervezeteink szolgálni fogjáke - azt a folyamatot, hogy a társadalom azonos módon viszonyuljék az elmebetegségben szenvedő embertársainkhoz, mint bármely más szervi megbetegedésben szenvedő embertársunkhoz? Hisz en magának az orvostudománynak a fejlődése ebbe az irányba hat! Azt nem mondhatjuk, hogy már teljes mértékben eljutott ide, de mindenképpen ebbe az irányba hat. Ha pedig ez így van, akkor azt gondolom, a jogalkotásnak is ebbe az irányba kell mozdulnia. S a magam részéről úgy érzem, hogy - ha nem is kellő mértékig, de - ez a törvénytervezet ezt a folyamatot szolgálja. Ezért figyelembe véve még a szociális bizottságban történteket és az ott kialakult álláspontot, annak függvényében ajánlom a tisztelt Háznak e nnek a törvényjavaslatnak az elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) :
