Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1713 Köszönöm. Kétperces viszonválasz lehetőségére megadom a szót dr. Torgyán József képviselő úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, eln ök úr. Engem Szolnoki doktornő mélységesen emberi és nagyonnagyon szép felszólalása inspirált arra, hogy két rövid kérdéskör tekintetében kapcsolódjak felvetéséhez, aki felszólalásának nagyonnagyon finom stílusába hasonló finomsággal szőtte bele az azzal kapcsolatos aggályát, hogy a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezeléssel kapcsolatban a bírósági eljárás a valóságban mit jelent. Nos, én úgy gondolom, neki ebben a szép felszólalásban nem illett volna azokat a szavakat használni, amit én minden továb bi nélkül megtehetek, ezért tessék nekem megengedni, hogy röviden rámutassak arra, hogy sajnos Szolnoki doktornő felvetésének nem százszázalékos, hanem ezerszázalékos alapja van, az megalapozott; és nem csak a bíróság eljárása kifogásolható, ahol valóban a z esetek döntő többségében pályakezdő fiataloknak, tehát olyan fogalmazóknak adják ki az ügyeket, akik sem a jogban, sem az élet dolgaiban még nem tehettek szert kellő jártasságra. De az eseti gondnok kirendelése is sajnos hasonlóképpen oldódik meg. De hát félreértés ne essék, nem akarom én megsérteni azokat az eseti gondnokokat vagy fogalmazókat vagy bírókat, akik ebben az ügyben felelősségük teljes tudatában járnak el, de sajnos úgy van, ahogy azt sejtetni engedte Szolnoki doktornő: az eseti gondnok eseté ben egy többnyire használhatatlan ügyvéd kerül kirendelésre, a fogalmazó esetében egy jogban és életben járatlan fogalmazó. Tehát valóban hiányzik az a kontroll, amely a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelésnél szükséges lenne. Felszólalásom további indítéka még az is idevonatkozóan, hogy az igazságügyi államtitkár asszony itt van közöttünk, és én úgy gondolom, az ő figyelmét kellene felhívni arra, hogy ennek a kérdésnek a kezelésére valamilyen megalapozottabb módszert kellene kidolgozni. A jelenleg hatályos rendszer bizony az életben tulajdonképpen csődöt mond. Én nem hiszem, hogy... ELNÖK (dr. Salamon László) : Kétperces felszólalást kért képviselő úr! DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Be is fejezem, elnök úr. Én nem hiszem, hogy ezt ma este 8 óra után mi i tt meg tudnánk oldani. Én csupán fel szeretném vetni a problémakört, kapcsolódván Szolnoki doktornő felszólalásához. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Kelemen András képviselő ú rnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezen az esti órán, amikor már egy pszichoterápiás kiscsoport méreteit kezdjük megközelíteni, megpróbálok - az előttem szólókat nem megi smételve - néhány általam lényegesnek tartott kérdésre szorítkozni csupán. Az egyik: kétségtelenül megdöbbentett engem az, hogy a büntetőeljárásról szóló törvénymódosítások csomagjában került sor erre, és ténylegesen az is, hogy az Igazságügyi Minisztérium gondozásában került ez a törvény elénk. Egyébként ezzel a minisztérium szerintem egy óriási fába vágta a fejszéjét, hiszen az látható, hogy rengeteg emberi vonatkozást és rengeteg nehezen szabályozható kötelességvállalást fog ez jelenteni, s ez már csak a bból is látható, amit az eddigiekben felvetettek. (20.10) Alapvetően üdvözlöm azt a törekvést, amely ebben a törvénycsomagban és az elmetörvényre vonatkozó részében is megnyilvánul, hiszen mindnyájunk törekvése volt, elmeorvosoké, akik komolyan vettük a sz akmánkat, a nyitott osztályok megteremtése, a betegek klubjainak létrehozása,
